Chapter 1: Exposition
A lakás hangulatos katasztrófa volt, ahogy a közös lakóterek mindig. A cipők szétszórtak a padlón, mint egy rendetlen csillagkép, és a mosogató tele volt edényekkel, amelyek az idők hajnala óta ott voltak. A falakat fotók díszítették, annak a kilenc nőnek az életét mutatták be, akik a helyet otthonuknak nevezték – nevető arcok, makacs mosolyok, és több mint néhány kép együtt, összefont karral és vad hajjal.
Emily Johnson a konyhában állt, és a sértő villanykörtét bámulta, amely hónapokkal ezelőtt kiégett.
Ez volt az utolsó a nappaliban, és senki sem vette a fáradságot, hogy kicserélje, mivel túl magas volt, és olyan létra kellett hozzá, ami nem volt a tulajdonában. A lány felsóhajtott, sportos teste a pultnak dőlve mérlegelte a beállításokat.
„Tudod, ha elérnénk, mi magunk is változnánk” – tűnődött jobban magában, mint bárki másnak.
Sarah Williams, aki a kanapén ült keresztbe tett lábbal és gúnyos vigyorral az arcán, felnézett a telefonjából. – Igen, és a disznók repülhetnek, Emily. Csodát vársz?
Emily elmosolyodott, mivel tudta, hogy Sarah szarkazmusa védekezési mechanizmus.
"Igazából arra gondoltam, hogy meg tudjuk csinálni a magunk csodáját. Egy kis csapatmunkával."
Sarah felvonta a szemöldökét. "Csapatmunka? Úgy érti, mint annak idején a gimnáziumban, amikor megpróbáltál rávenni minket arra a bizalomra buzdító gyakorlatra, és végül kificamodott a bokám?"
Emily a fejét csóválva nevetett. – Az nagyon régen volt, Sarah. Valami egyszerű dologról beszélek. Egy emberi toronyról.
A szoba elcsendesedett. Jessica Thompson, aki egy magazint lapozott, felnézett, szeplős arca zavarodottan összerándult.
"Emberi torony? Például milyen magasan beszélünk itt?"
Lisa Martinez, a csoport legerősebb tagja a konyhában volt, és zöldségeket vágott a vacsorához. Sötét szemei-szkeptikusan nézett át a pulton. – Azt akarod, hogy zsinórfaként rakjuk össze magunkat, hogy villanykörtét cseréljünk? Tényleg, Emily?
Emily lelkesen bólintott. "Ez megvalósítható. Csak óvatosnak kell lennünk, és jól kell egyensúlyoznunk. Láttam már ilyet."
Rachel Thompson, a legfiatalabb, a kanapén összegörnyedt egy könyvvel. Felnézett, kék szemei tágra nyíltak. "De mi van, ha valaki elesik?
Nem éppen a kecsességünkről vagyunk híresek – mondta Rachel, és Jessicára szegezte tekintetét, aki azonnal megsörte.
– Hé, nem tehetek róla, ha néha kicsit ügyetlen vagyok. Jessica sóhajtott, és a magazin szélét tapogatta.
Lisa felhorkant a konyhából: "Kicsit ügyetlen? Inkább egy sétáló katasztrófa zóna."
Jessica a szemét forgatta: – Köszönöm, Lisa. Igazán segítőkész.
Michelle Rodriguez, aki a sarokban lévő fotelből csendben figyelte a beszélgetést, előrehajolt. „Szerintem ez jó ötlet.
Meg kell próbálnunk." mondta Michelle határozottan, és feltápászkodott a fotelből. Sportos testalkata magasra állt, sötét szemei a szobát pásztázták. „Előbb megyek."
Rebecca Davis, aki csendesen kötögetett a sarokban, felt, barna szemei nézett nyíltak a félelemtől. "De mi van, ha valami elromlik? Azt hiszem, nem tudom ilyen magasan tartani az egyensúlyomat."
Emily biztatóan mosolygott. – Lassan és egyenletesen fogjuk venni. És ott leszünk, hogy elkapjunk, ha zuhanni kezdenél.
Sarah felvonta a szemöldökét: – Úgy érted, mint a bizalom bukása?
Mert amikor legutóbb ellenőriztem, nem lehetett elkapni egy zuhanó embert pusztán összecsapással."
Lisa a szemét forgatta, és letette a kését. "Ne légy olyan drámai, Sarah. Óvatosak leszünk és támogatjuk egymást. Erről szól a csapatmunka."
Rachel az ajkába harapott: – De mi van, ha nem érjük el a villanykörtét? Mi értelme ennek a sok bajnak?
Emily bólintott: "Tisztességes pont. Szükségünk lesz egy B-tervre.
Ha rosszabb lesz, talán valamelyikünk felmászik a kanapéra, majd ugrálva eléri a villanykörtét. De először próbáljuk meg a torony dolgot. Kezdjük a legerősebb alulról, és haladunk felfelé. Lisa, te vagy az első."
Lisa vállat vont: "Persze, miért ne? Végezzük el ezt." A szoba közepére lépett, és lehajolt, kezét a térdére támasztva. – Rendben, ki a következő?
Michelle előrelépett: – Én megyekként.
Megvan a kezem.” Kezeit Lisa vállára tette, Lisa pedig erősen megmarkolta Michelle vádliját A torony kezdett formát ölteni, enyhén ingadozott, ahogy Michelle megtalálta az egyensúlyt.
Sarah a szemét forgatta, de csatlakozott, Michelle combjára lépett, és megmarkolta a derekát. "Remelem, valaki forgatja ezt. Ez vírusos lehet."
Jessica az ajkába harapott, habozott a csoport szélén. "Nem tudom, meg tudom-e csinálni. Nem vagyok szilárdan a saját lábamon, nemhogy valaki másé."
Rebecca biztatóan megveregette Jessica karját.
– Meg tudod csinálni, Jess. Mindannyian ott leszünk, hogy támogassunk.
Jessica mély levegőt vett, majd óvatosan Sarah vállára tette a kezét. Sarah magabiztosan bólintott. – Megvan, Jess. Csak lassan.
Emily a pálya széléről figyelte, szemében izgalom és aggodalom keveréke. Tudta, hogy erőltetik magukat, de azt is tudta, hogy sokkal többre képes, mint gondolták.
Rachel, a legfiatalabb és legkevésbé tapasztalt, idegesen harapdálta az alsó ajkát. Felnézett a nagyobb toronyra, szeme tágra nyílt a félelem és az elszántság keverékétől.
Mély lélegzetet vett, és megacélozta magát, hogy mi következik. Tudta, hogy most nem hátrálhat meg. Nem úgy, hogy mindenki nézi, nem úgy, hogy Emily vezeti a rohamot.
– Benne vagyok – mondta Rachel, a hangja alig haladt a suttogásnál. Előrelépett, szíve a mellkasában dobogott. Kezét Jessica vállára tette, érezte az izzadságot és a feszültséget a tenyere alatt. Jessica bátorítóan bólintott, Rachel pedig mély lélegzetet vett, és igyekezett megnyugodni.
– Oké – kiáltotta Lisa a bázisról, a hangja mérvadó. – Ki a következő?
Rebecca habozott, szemei egyik személyről a másikra vándoroltak.
Az ajkába harapott, szíve a mellkasában dobogott. Ő volt a legkisebb és talán a legkevésbé magabiztos, de tudta, hogy nem hagyhatja cserben a többieket.
– Majd én megyek – mondta alig hallható hangon. Előrelépett, kezei enyhén remegtek. Rachel vállára helyezte őket, érezte a belőle sugárzó melegséget és feszültséget. Rachel biztatóan bólintott, Rebecca pedig mély lélegzetet vett, próbálta megnyugtatni az idegeit.
– Rendben, ki követ engem? – kérdezte Rebecca, a hangja most egy kicsit erősebb volt.
Emily körülnézett a szobában, szeme Michelle-re szegeződött, aki feszülten figyelt.
Michelle mellkasa enyhén megemelkedett, lélegzete gyors, sekélyes zihálások voltak. Emily érezte, hogy ismerős forróság száll fel benne. Ismerte Michelle tekintetét. Ugyanaz volt a pillantás, amit azon az éjszakán látott, amikor először összejöttek.
– A francba – motyogta Emily az orra alatt, és beletúrt rövid, szőke hajába. – Ez kurva meleg.
Michelle elmosolyodott, szemei soha nem hagyták el Emilyét. – Te mondod.
A helyiséget megtöltötték közös lélegzettük hangjai, a ruhák halk susogása és időnként a bátorító moraj.
Emily szeme Michelle-re szegeződött, szíve dobként kalapált a mellkasában. Érezte a köztük lévő hőt, mint egy elektromosat, amely minden pillanattal erősebbé vált.
– Bassza meg, Michelle – suttogta Emily, hangja alig haladta meg a suttogást. – Most rohadtul felmelegítesz.
Michelle vigyora telt vigyorrá változott, szemei elsötétültek a vágytól. Egy lépéssel közelebb lépett Emilyhez, testük alig néhány centire volt másképp. – Fogalmad sincs, mennyire meg akarlak dugni most – morogta halk és fülledt hangon.
Kinyújtotta a kezét, keze Emily combjára csúszott, ujjai a puha bőrt súrolták. Emily lélegzete elakadt, szíve a mellkasában dobogott, ahogy Michelle érintésétől borzongás futott végig a gerincén.
– Bassza meg? – kérdezte Emily, és gonosz vigyor terült szét az arcán. – Bárcsak.
Michelle szeme összeszűkült, és még egy lépést tett közelebb, teste Emily testéhez nyomódott. – Ó, nem csak azt kívánom, édesem. Meg fogom valósítani.
Beszéd közben odahajolt, ajkai Emily füléhez tapadtak.
– Annyira meg foglak dugni, Emily, nem fogod tudni, mi ütött meg.
Emilynek elakadt a lélegzete, testében bizsergett a várakozás. Érezte Michelle testéből kisugárzó hőt, bódító a parfümje illata. Kissé elfordította a fejét, ajkuk heves, szenvedélyes csókban találkozott.
Michelle keze feljebb mozdult Emily combján, ujjai a bugyi szélét súrolták. Emily halkan nyögött bele a csókba, csípőjét ösztönösen Michelle kezéhez nyomta. Többet akart, többre volt szüksége.
Emily ujjai Michelle rövid, fekete hajába gabalyodtak, közelebb húzva, elmélyítve a csókot. Fogaik összecsaptak, nyelvük harcolt, és Emily lélegzete remegett, teste lángolt a vágytól.
Michelle szabad keze megragadta Emily fenekét, erősen megszorította, ujjai belemélyedtek a kemény húsba. Emily felnyögött, a hang halk és éhes volt, csípője Michelle kezéhez csiszolt. Érezte, ahogy a lábai között felforrósodik, a fájdalom minden másodperccel egyre erősebb lett.
Her nipples hardened, pressing against the fabric of her shirt, begging for attention. Emily's hands moved from Michelle's hair to her shirt, pulling it up and over her head, breaking their kiss only for a moment.
Michelle stepped back, just enough to allow Emily to discard the shirt, her eyes scanning Emily's body, taking in every curve, every line. "Fuck, you're beautiful," she muttered, her voice thick with desire.
Emily smirked, her hands moving to the waistband of her jeans. "You're not so bad yourself," she replied, her voice equally hoarse.