Chapter 1: The Rooftop Temptation
Az eső elállt, Gotham háztetői úgy csillogtak, mint az olaj a vérvörös hold alatt. A hideg és nyirkos levegő a torkához tapadt.
Batwoman hangtalanul landolt, csizmái tökéletesen megtámaszkodtak a sima gránitpárkányon. Köpenye, amely még sötétebb bíborvörösre változott a nedves sötétségben, rátelepedett. Borotvaélként küzdött a város mocskos leheletével. A szokásos útvonalak – a pénzügyi negyed fűrészfogas csúcsaitól a Bowery szűk üregeiig – nem mutattak mást, csak a mindennapi nyomorúságokat. Egy része egy egyszerű rablásra vágyott, egy tiszta harcra. Valamire, amivel túljuthat a fejében lévő zajon.
Mozgást látott egy vízköpő mélyebb árnyékában, az éjszaka textúrájának változását. Teste összefonódott, egy kéz egy batarang felé repült.
– Őrülten ver a pulzus a nyakadban – mormolta egy hang, bársonyosan tapintva a követ. – Mint egy csapdába esett madár. Nyugodj meg, Kate. Csak én vagyok így.
Nocturna belépett a megrongálódott biztonsági lámpa gyenge fényudvarába. A bíbor hold mintha még jobban kifehérítette volna, bőre mint a csiszolt alabástrom, haja lehetetlenül fekete vízesésként úszott. Mélyibolyaszínű ruhát viselt, amely mintha elnyelte volna a fényt, csak az íveit és a hosszú nyakát hagyva maga után. Telt és sötét ajkai mosolyra húzódtak, amiből semmi melegség nem maradt.
– Ne hívj így itt – mondta Kate halk morgással. A maszk hirtelen vékonynak érződött.
– Akkor hol? A steril tetőtéri lakásban? Apád hideg kastélyában? – Nocturna közelebb lépett. Az éjszaka virágzó jázmin és valami fémes, mint egy lecsapás utáni ózon, illata áthatolt a tetőtéri szagokon. – A név a tied. A nőa… Vajon ismered-e alatt még egyáltalán?
– Mit akarsz, Natália?
„Látod? Az enyémet használod. Mi már régmúlt álnevek vagyunk.” Nocturna most már közel volt, elég közel ahhoz, hogy Kate lássa az ezüstös csillogást indigók szemében. „Azt akarom, amit mindig is akartam. Egy áldozást. A sötétségben vadászol, de félsz tőle. Egy denevért viselsz, az éjszaka teremtményét, a tőle való rettegésed jelképeként. Én vagyok az éjszaka. Hadd mutassam meg, mitől félsz annyira.”
Kate nevetése rövid és rekedt volt. „Ez aztán a lényeg? Költői nihilizmus és egy állandó állásajánlat? Láttam a munkáidat. Az emberek, akiket otthagytál, kimerültek és összezavarodtak.”
„Csak azt fogadom el, amit ingyen adnak. Cserébe transzcendenciát kínálok. Egy átmeneti feledést. Olyan feszültek a választ, drágám. A város, a név, az elvárások súlya. El tudom csillapítani az egészet.”
Egyik sápadt keze felemelkedett, ujjbegyei nem érték el Kate páncélozott arcát, hanem milliméternyire lebegett tőle. Energia lüktetett abban az apró térben, mágneses vonzás, amitől Kate állkapcsának izmai megrándultak. Minden ösztöne, minden gyakorlat ellenintézkedést súgott, hogy távolságot teremtsen. A teste nem mozdult.
„Manipulálsz engem. Valami feromonális hatás, egy pszichikus mező.” Kate hangja most már gyengébb volt.
„Manipulációnak számít vizet kínálni egy szomjan haldokló nőnek?” Nocturna suttogása most közvetlenül a fülébe csengett. Lehelete megdöbbentően hűvös volt. „Csendet adni egy olyan elmének, amely soha nem hagyja abba a sikoltozást? Figyelemre méltó a fegyelmed. Engedd el. Csak ma estére.”
A csók, amikor jött, nem támadás volt. Elkerülhetetlen.
Nocturna ajka puha, majd követelőző volt. Ajkai hűvöse sokkolta Kate ajkait, melyek érdesnek és kicserepesedettnek érződtek. A jázmin-ózon illat elöntötte Kate érzékeit, elnyomva a nedves beton és a távoli szemét szagát. Elméjének egy apró, racionális része darabokra hullott. Kesztyűs kezei felemelkedtek, nem azért, hogy ellökjék, hanem hogy Nocturna derekába kapaszkodjanak, és egymáshoz húzzák testüket. Páncéljának kemény lemezei találkoztak a másik nő dús nyújtásával.
Ellentétek ütközése volt, egy megadás, ami győzelemnek tűnt.
Nocturna nyelve végigsimított ajkai varratán, Kate pedig egy nyögés kíséretében nyitotta ki előtte a száját, mely a tüdejénél is mélyebbről szakadt fel. Az íze sötét és édes volt, mint a túlérett gyümölcs és a drága ital. Kate feje forgott. Irányításának gondosan felépített rendszere – a küldetés paraméterei, az erkölcsi irányelvek, sőt, maga Batwoman kiléte – porrá omlott.
– Igen – sziszegte Nocturna, miközben Kate arcát keretezte, hüvelykujjával a csuklya kemény vonalát simogatva. – Pont így.
Együtt tántorogtak vissza egy mélyedés mélyebb sötétségébe, egy rejtett zugba, amelyet egy hatalmas szellőzőnyílás védett. A világ összezsugorodott zihálásuk hangjára, a bőr és az anyag csúszós suhanására. Kate ujjai, ügyetlenül a sürgetéstől, megtalálták a Nocturna ruhájának hátulján lévő rejtett csatot. Az engedett, és az ibolyaszínű selyem suhanva hullott a lábuk elé. A feltárult sápadt test holdbéli táj volt, csupa lágy domb és éles völgy.
– A francba! – lehelte Kate, kiszakadva a szájából a szó.
Megcsókolta Natalia torkát, megízlelte a sótlan bőrt, érezte a pulzus lassú, erőteljes lüktetését, ami nem egyezett a saját őrült ritmusával. Szája lejjebb vándorolt, végig a kulcscsontján, hegyes mellbimbót véve a szájába. Natalia éles kiáltással ívben beléhatolt, ujjai Kate rövid, izzadságtól nedves hajába gabalyodtak.
– A páncélt – lihegte Natalia rekedtes hangon. – Vedd le. Érezni akarlak.
Olyan sebezhetőség volt ez, aminek elképzelhetetlennek kellett volna lennie. Itt, kitéve egy tetőn, egy ismert ellenséggel. De az „ellenség” szó elvesztette minden jelentését. Remegő kezekkel oldotta ki ruhája fő tömítéseit. A nehéz Kevlár és az öntött lemezek szétváltak. Az éjszakai levegő megcsapta a nedves alsóruhát, amitől megborzongott. Natalia hűvös kezei ott voltak, segítettek, lenyomták az anyagot Kate vállára, felfedve a derekát.
A kontraszt lenyűgöző volt. Natalia hűvös, sima tenyerei Kate lázas bőrén. Kate felnyögött, feje hátrahanyatlott a hideg téglának, miközben Natalia egy égő csókot csókolt végig a szegycsontján, nyelvével körbejárta a mellbimbóját, fogai pedig Kate hasának feszes izmait súrolták.
Aztán Natalia térdre rogyott a durva tetőn, szemei-csiszolt kövekként csillogtak a sötétben.
– Figyelj! – parancsolta, hangja hipnotikus volt.
Kate lenézett. Látta saját testét, feszülten és remegve, izmait egy életnyi edzést tette teljessé. Látta annak a nőnek a sötét arcát, aki teljesen szétszedte őt. És akkor megérezte.
Natalia nyelve lassú, szándékos csoda volt. Forró, nedves csíkot húzott a redői közé, precízen körözve a csiklója körül.