Chapter 1: Rooftop Rendezvous
Az eső hidegen és kitartóan szakadt, elmosódott neoncsíkokkal festve Gothamet. Selina Kyle imádta az ilyen éjszakákat. A város visszaverődő fények és elnyelő árnyékok rácsává változott, tökéletes helyszínül a munkájához. A vízköpő sima fején ült, mint egy szobor, amit magából a sötétségből faragtak, bőrruhája elnyelte a gyér fényt. Lent egy alak mozgott – egy vörös és fekete csík, könyörtelen és komor, átszelve a háztetőket.
Batwoman. Kate Kane.
Selina szája legörbült. Húsz perce figyelte már, követve azt a fegyelmezett, dühös ritmust. Egyfajta tánc volt, amit Kate harcias pontossággal adott elő, és Selina elviselhetetlenül forrónak találta. Kibontotta az ostorát, a hangja suttogásként hatott a szél süvítésében.
Tökéletesen időzítette, hangtalanul landolt a kavicsokkal felszórt tetőn Kate mögött, éppen akkor, amikor a nő megfordult, kétségtelenül csörgő szenzorokkal.
– Kezdesz kiszámíthatóvá válni, katona – dorombolta Selina, hangja áthatolt az eső dobolásán.
Kate teste megmerevedett. Megfordult, csuklyája lencséi összeszűkültek. „Macskanő. Ma este nincs időm játékokra.”
– Mindig van rám időd. Selina tett egy lépést, csípője lustán, magabiztosan ringatózott. Eltávolodott, az eső rövid fekete haját a fejbőréhez csapta. Látta Kate állkapcsában a feszültséget, vállának feszes tartását a szoborszerű páncél alatt. – Nagyon rossz kislány voltam – suttogta Selina, kesztyűs kezével végigsimítva a denevér szimbólumot Kate mellkasán. A kevlár és a kompozit anyag hideg volt, de érezte alatta az izmok ugrálását. – Gyere, kapj el.
Kate fellendült, és megragadta Selina csuklóját. A szorítás vas volt, éveknyi gyakorlatozás és fegyelem eredménye. „Mit vettél el?”
Selina halkan, rekedten felnevetett. – Olyan üzletszerű. Talán csak a kilátásra vágytam. – Közelebb hajolt, ajkaival Kate csuklyájának peremét súrolta a füle közelében. – Jól nézel ki, így felpörögve. Az a sok felgyülemlett… kötelesség. Biztos fáj.
Kate egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. Aztán erősen visszalökte Selinát. „Húzd vissza magad, Kyle!”
Selina megbotlott, majd újra felnevetett, a hangot elnyelte a vihar. „Kényszeríts rám.”
Kate-nek pont erre a meghívásra volt szüksége. Előrelendült. Nem a szokásos játékos dulakodás volt. Ez a nyers, hatékony, kéz a kézben vívott küzdelem volt, amelynek célja a leküzdés. Selina fogadta, mozdulatról mozdulatra, a védekezést simogatássá változtatva. A blokkolásból ujjak csíkjai lettek a védőpajzson. Egy hinta alatt lévő kacsa a szájával Kate torkában lüktető pulzushoz szorította a száját.
Egy tetőtéri bejárati ajtónak csapódtak, a fém megremegett. Kate Selina kulcscsontjára szorította az egyik páncélozott alkarját. Zihálva ziháltak, felhevült testükből gőz szállt fel a hideg levegőben.
– Baszd meg! – lehelte Kate, de a szavakban csengő forróság elárulta.
– Ez a lényeg, drágám – zihálta Selina, és megrándult.
Összekuszált ágakban zuhantak a nedves kavicson. Selina végül felült, Kate derekára ült, és a csuklóját szorította. Hátratépte Kate csuklyáját. Vörös, kócos, esőtől sötét haj keretezte az éles szögletekkel és dühvel teli arcot. Kate kék szeme lángolt rá.
Nincs több szó.
Selina összeszorította a szájukat. Csupa fog, nyelv és évekig tartó gonosz vágy volt. Kate az ajkába harapott, az éles, erős fájdalomtól Selina felnyögött a csókba. Kate hasának kemény borításához dörzsölte magát, csípőjének lassú, mocskos mozdulataival. Még a rétegeken keresztül is elektromos volt a súrlódás.
– Vedd le ezt a kibaszott páncélt! – vicsorgott Selina, miközben tétlenül tépkedte a reteszt és a pecséteket, amiket a tétlen, megszállott óráiban tanulmányozott.
Kate nem segített. Csak nézte, mellkasa zihálva, ahogy Selina okos, kétségbeesett ujjai megtalálják a kioldógombot. A mellkaslemez meglazult. Az alsóruha kemény, nedvszívó anyagból volt. Selina előhúzott egy karmot a kesztyűjéből, és felhasította a szegycsonttól a köldökig, felfedve Kate hasának feszes, sápadt síkját, a sportmelltartó által szorított, duzzadt melleit.
Selina lehajolt, a nedves anyagon keresztül a szájába vette a mellbimbóját, és beleharapott. Kate egy elfojtott káromkodással felpattant a földről, kezei végre Selina hajába túrtak, nem azért, hogy elrántsa, hanem hogy ott tartsa.
Az eső rájuk esett, Kate fedetlen bőrére, Selina hátára. Keveredett az izzadsággal, a forrósággal. Selina letépte a melltartót, szája a csupasz bőrre téve a tekintetét, sötét foltot szívott Kate mellének duzzadására. Keze lecsúszott, elhaladt a rongyos alsóruha mellett, elhaladt Kate taktikai nadrágjának dereka mellett. Tenyerébe simogatta, még a kesztyűjén keresztül is érezte a forróságot.
– Kibaszottul vizes vagy! – suttogta Selina a bőréhez. – Mindez miattam? Az összes jogos dühöd, és te csöpögsz.
– Fogd be a szád! – morogta Kate, de széttárta a lábát, csípője felemelkedett a kavicsról.
Selina a fogaival húzta le a kesztyűt. Éreznie kellett a másikat. Két ujját bedugta, semmi kecsesség, semmi gyengéd felvezetés. Csak egy mély, igényes döfés.
Kate felkiáltott, egy nyers, törött hanggal, amit azonnal ellopott a szél. Belső izmai megfeszültek, feszesek és forróak voltak Selina ujjai körül.
– Igen, ott van – lihegte Selina, brutális, hajtó ritmust felvéve. Hüvelykujja Kate csiklójára bukkant, és erősen körözött vele. – Az a híres irányítás. Eltűnt. Egy tolvaj miatt. Miattam.
Kate feje ide-oda rángatózott. Keze közöttük turkált, Selina öltönyébe kapaszkodott, megtalálta a cipzárt, és lehúzta. Beledugta a kezét, átölelte Selinát, ujjai ugyanazzal a kétségbeesett sürgetéssel nyomták belé. Egymáshoz simultak, büntető, szinkron ritmusban mozogtak az eső áztatta tetőn, csupa morgás, bőrcsapkodás, és a szex szaga szállt a város mocskára.
Gyors volt, kemény és csúnya a vágyában. Selina érkezett először, Kate vállába harapva elfojtotta sikolyát, amitől a lány megremegett. Saját orgazmusának görcsrohamai mélyebbre nyomták az ujjait, pont megfelelőre csavarták őket, Kate pedig követte, egész testével meghajolva, néma sikoly az ajkán, ahogy Selina keze körül lüktetett.
Egy hosszú percig csak az eső kopogása és a szaggatott, összeolvadó lélegzetük hangja hallatszott.
Selina összeesett mellette, és a véraláfutásos, lila eget bámulta. A hideg kezdett beszivárogni, élesen és valóságosan. Kiürültnek, használtnak és látványosnak érezte magát.
Kate lassan felült, és magára húzta a rongyos alsóruhát. Nem nézett Selinára. – Ez volt a cél? – A hangja színtelen, üres volt. – Még egy trófea?
Selina felült, és felhúzta a kosztümje cipzárját. A bódulat lassan elhalványult, maga után hagyva az ismerős, hideg élt. Benyúlt az övén lévő rejtett rekeszbe, és előhúzott egy apró, csillogó adathordozót. Kate ölébe dobta.
– A cél az volt – mondta Selina, a meghajtó felé biccentve. – Titkosítási kulcsok az arkhami fekete dobozhoz. Ma este áthelyezik az adatokat. Gondoltam, tudni akarod.
Kate a meghajtóra meredt, majd Selinára, szemében árulás és zavarodottság viaskodott. „Ezt… arra használtad, hogy információkat szerezzek?”
– Azért használtam, mert akartam – mondta Selina, és felállt. Bizonytalanul állt. – Az információ csak egy bónusz. Búcsúajándék.
A tető pereme felé fordult.
„Hová mész?” – hangzott el a kérdés, mielőtt Kate megakadályozhatta volna, de a hangjában nem harag érződött.
Selina hátranézett a válla fölött, zöld szeme csillogott a sötétben. „Vár a gépem. Blüdhaven, aztán talán Monaco. Egy lánynak új tájra van szüksége.”
– Selina. – Kate felállt, a név kimondását azonnal megbánta.
„Nem kérhetsz meg, hogy maradjak, Batwoman.” Selina mosolya kísérteties volt. „Soha nem fogsz.”
Lelépett a párkányról a süvítő szélbe, ostora távoli sugarat kapott el. Eltűnt az eső és az árnyék kárpitjában, Kate-et egyedül hagyva a tetőn a titkosító kulcsokkal a kezében, szexük illata pedig elillant a hideg, városi levegőben.