Chapter 20: The Safe House
A visszaúton köztük uralkodó csend fizikai dolog volt, egy harmadik utas Kate lopakodó gépének szűkös pilótafülkéjében. A toszkán hajnal kimondatlan dolgaiból, Selina ajkának Kate bütykein hagyott szelleméből, és abból a fojtogató igazságból szőtt csend, hogy az ellopott közjátékuk most már csak üzemanyag-fogyasztás és koordináták a képernyőn.
Gotham nem a felhők közül bukkant elő. Felkapaszkodott feléjük, egy fekete gránitból és neonból készült, vicsorgó állkapocsként, elnyelve a horizontot. Súlya először Kate vállára nehezedett, kiegyenesítve a gerincét, megfeszülve az állkapcsában. Selina a másodpilóta üléséből figyelte az átalakulást, arckifejezése olvashatatlan volt a sötétített lencsék mögött.
Nem a kúriába mentek. Kate egyik menedékházába mentek, egy steril, szürke, kocka alakú padlásszobába, ahonnan kilátás nyílt a Bowery negyed Robinson Park felőli szélére. Polimer, fegyverolaj és állott levegő szaga terjengett. Semmi rozmaring. Semmi terrakotta melegség.
– Haza, édes szaroslányom – motyogta Selina, miközben bőrkabátját egy fémszékre dobta, ami csikorgó hangon csapódott a betonpadlónak.
Kate már egy falra szerelt panelnél ült, ujjai holografikus billentyűkön cikáztak, rendőrségi karkötőket és hírfolyamokat hívva elő. A Batwoman újra online volt. „Van egy ágy annál az ajtónál. Zuhanyzó. Pihenned kellene egy kicsit.”
„Nem vagyok fáradt.”
„Aznak kellene lenned.”
Selina körbejárta a szobát, mint egy ketrecbe zárt ragadozó. A gép feszültsége sűrűsödött, elektromossá vált. Kate minden pillantása parancs volt. Selina minden lépése dac volt. A villa napsütötte ágyának emléke fájó zúzódásként hasított közéjük.
– Már elmentél, ugye? – mondta Selina, és megállt mögötte. – Vissza a ketrecbe. Először a küldetés.
Kate keze megállt. Egy GCPD riasztás pirosan felvillant – rablás volt folyamatban a Blackgate büntetés-végrehajtási intézet átszállító konvojánál. Magas kockázatú rabok. Fegyveres válasz. Nem fordult meg. „Ez vagyok én.”
„Ez a lényeg, amit teszel. Nem az, hogy ki vagy.” Selina hangja most már közelről jött, halk dorombolás a fülében. „Éreztem, hogy ki vagy. Szétváltál értem. Emlékszel?”
Kate lélegzete elállt. Emlékezett. A megtört önuralomra, a nyers hangra, amit kiadott magából.
Selina kezei Kate dereka köré fonódtak, tenyerei a hasa kemény felületére simultak. Előrehajolt, teste kígyózó vonalként simult Kate merev hátához. „Olyan szorosan vagy megsebesítve, katona. A sok szolgálat miatt valami létfontosságú dolog fog eltörni.”
„Selina, most ne.” A szavak rekedtesek voltak, de Selina nem tolta el a kezeket.
„Mikor?” Selina fogai Kate tarkóját súrolták. „Miután megállítottad a rosszfiúkat? Miután kiemeltem valami csillogó dolgot egy tetőtéri lakásból, amit őrizned kellene? Amikor megint egy kibaszott tető két oldalán leszünk?” Kezei lejjebb csúsztak, Kate-et a taktikai nadrágján keresztül fogva, érezve a merev forróságot. „Most akarlak. Itt. Gotham és erőszak szaga terjeng, nem toszkán boré.”
Kate megpördült. Fokozatosan dühösen megragadta Selina csuklóit, és a konzol hideg fém széléhez szorította őket. A hologramok beteges kék fényt vetettek Selina arcára, zöld szemei tágra nyíltak, félelem nélkül, kihívástól csillogtak.
– Egész nap csak ugrattál – morgott Kate, miközben a repülés, a visszatérés, a lehetetlen választás megterhelése forrongott. Lábát Selina combjai közé dugta, durva, ígéretes nyomást gyakorolva rá. – Az átkozott napfelkelte óta. A filozofikus baromságaiddal és a tragikus tekinteteddel.
– Akkor hagyd abba a beszélgetést! – zihálta Selina, és előrehajolt az ütközés felé.
Kate szája az övére tapadt. Nem egy csók volt a villából. Ez egy követelés, egy büntetés, egy ütközés volt. Kávé és düh íze volt. Az egyik kezével elengedte a csuklóját, és Selina rövid hajába túrt, hátrarántva a fejét. A másik lecsúszott, felpattintva a kezeslábas kapcsát, és belebukott. Az anyag bűnös suttogással engedett szabadon.
Kate ujjai kérgesek és könyörtelenek voltak. Rátaláltak Selina már amúgy is merev csiklójára, és erősen dörzsölgették, szűk, kínzó körökben. Semmi bevezetés. Semmi gyengédség.
„A francba, Kate!” Selina kiáltását elnyelte a steril szoba. Feje hátrabukott a konzolnak, teste meghajolt, mindent felajánlva a könyörtelen érintésnek.
– Azt akarod, hogy itt legyek? Így? – vicsorgott Kate a torkába. Ujjai sikamlósak voltak, obszcén, nedves hangok töltötték be a rendőrségi rádió sercegései közötti teret.
Selina csak bólogatni tudott, egy kétségbeesett mozdulattal. Csípője Kate kezéhez súrlódott, többet keresett, a szélét kereste.
Kate térdre rogyott. Térdei betonnak csapódásának hangja egy lövés hangjára hasonlított. Nem fárasztotta magát a ruha bontogatásával; megragadta a felszakadt nyílást, és felszakította, a tartós anyag pedig a középső varrásnál szétrepedt, olyan hanggal, mintha húst tépne szét. Selina puncija fedetlenül csillogott a félhomályban.
Kate nem csodálta. Beleesett.
Nyelve pengeként hatolt Selinába egyetlen hosszú, fürkésző mozdulattal. Lenyalta magáról a sót és az esszenciát, mint egy lakomázó éhező nő. Aztán a csiklójára koncentrált, a duzzadt bimbót a szájába szívta, a nyelvével ellaposította, majd könyörtelen, gyors precizitással megpöccintette.
„Jaj, istenem, a francba, ott pont!” – dadogta Selina, miközben kezei a sima konzolon kapaszkodtak, de sehol sem találtak. A lábai hevesen remegtek. Oszcén kontraszt volt – a hideg, technológiailag fejlett szoba, a klinikai kék fény és a padlóján zajló nyers, állatias jelenet.
Kate hátrahúzódott, az álla csillogott. „Gyere az arcomra!” – parancsolta sötét, rekedtes hangon. „Csináld! Figyelj rám! Hadd lássa Gotham!”
A parancs, a mocskos engedély, kitépte Selinából az orgazmust. Néma, lélegzetvisszafojtott intenzitással hasított át rajta, teste megrándult, pinája lüktetett, miközben forró áradság öntötte el Kate várakozó ajkait és állát. Kate elfogadta, nyelve nyalogatta, tekintete Selina remegő alakjára szegeződött.
Mielőtt az utolsó remegés is alábbhagyott, Kate már mozdult is. Felállt, brutális hatékonysággal megfordította Selinát, és ugyanazon fémkonzol fölé görnyesztette. A hideg felület perzselte Selina csupasz hasát. Kate széttárta Selina fenekét, teljesen felfedve a lány fenekét.
Kiköpött egyet. Egy meleg, nedves csepp landolt közvetlenül Selina szűk, szorongató lyukára.
Selina felnyögött, ösztönösen elfojtva magát.
Kate két ujja, Selina saját combjától simulva, a ellenálló ráncolódáshoz nyomódott, majd egyenletes, brutális nyomással benyomult. A nyújtás gyönyörű volt, a fájdalom élénk színű fonala a fuldokló gyönyör közepette. Kate mély, dugóhúzó mozdulattal dugta meg velük, miközben másik keze éles csapással landolt Selina fenekén. A csípés tökéletes ellenpontként hatott.
– Az enyém vagy – sziszegte Kate, és egyre mélyebbre vájta az ujjait. – Azt mondod, térjünk vissza a forgatókönyvhöz. De ez itt az enyém.
– Bizonyítsd be! – nyögte Selina, a szavak elfojtva csengtek a karjában. Üres volt, fájt, ujjakon túli feltöltődésre vágyott.
Kate kihúzta. Csat kattanása, cipzár kattanása hallatszott. Selina hátrapillantott. Kate-nek egy hevederes hámja volt a felszereléstáskájának egyik rejtett rekeszében. A szilikon pénisz vastag, erezett, és vakfekete volt. Gyakorlott, baljóslatú kattanással csúsztatta a hámba.
Nem használt síkosítót. Nyál és Selina saját folyadékainak keverékével vonta be a teljes hosszát, majd a tompa fejet Selina átázott, nyitott bejáratához helyezte.
– Nézz rám! – követelte Kate.
Selina elfordította a fejét, és Kate vad kék tekintetébe nézett a konzol tükörképén.
Kate hazavágta a kocsit.
Az ütés kiszorította Selina tüdejéből a levegőt. Egy igénylés, egy hódítás volt. Az asztal nyikorgott, minden egyes dugattyúszerű lökéssel centimétereket súrolva a padlón. Kate büntető léptekkel indult, minden egyes mély döféssel emlékeztetni, megbélyegezni akarta a lényt. A hám nedves, ritmikus csapódással csapódott Selina bántalmazott fenekéhez.
„Ez… ez benne van a forgatókönyvben?” – sikoltotta Kate, miközben a lélegzete is szakadozottan jött. Olyan erősen szorította Selina csípőjét, hogy szinte zúzódást érzett.
– Nem! – kiáltotta Selina eltört hangon. Minden lökést fogadott, visszalökte magát, mindent befogadott. Az élvezet összetörő hullámként áradt belőle, a súrlódásból, a teltségből és a Kate visszatükröződő szemében látott pusztító érzelemből. – Ez mi vagyunk… ez valóságos…
Kate ritmusa megakadt. Egy nyers, törött hang szökött ki a torkán. Teljesen a testébe temette magát, teste Selina testére gömbölyödött, ahogy a saját orgazmusa elragadta, egy sor éles, tehetetlen rángással Selina hátán.
Az érzés, ahogy Kate mögötte, benne széthullik, volt az utolsó kiváltó ok. Selina saját orgazmusa is kitört, egy csendes, megrázó görcs, amely felforrósította a benne lévő szilikont, látása szélei elhomályosultak.
Egy hosszú percig csak a kapkodó légzésük hangja hallatszott, a szex és az izzadság szaga elárasztotta a steril levegőt. A rendőrzenekar észrevétlenül csiripelt – egységek reagáltak, a helyszínt lezárták.
Kate lassan, óvatosan kihúzta magát. Előredőlt, homloka Selina lapockái közé süppedt, bekötött pénisze most ernyedt súllyal nehezedett Selina combjára. Kezei, amelyek még mindig Selina csípőjén voltak, remegően szelídültek.
Selina, aki még mindig a hideg fémhez simult, nedvességet érzett a hátán, ami nem izzadság volt.
Egyetlen, forró könnycsepp.
Kate Kane nem sírt. Batwoman sem sírt. De itt, a kötelesség szürke ketrecében, a nővel, akit nem tudott maga előtt összetörve tartani, mégis sírt.
Selina nem szólt semmit. Hátranyúlt, ujjai Kate hajába gabalyodtak, a rövid, vörös tincsekbe gabalyodva. Csak kapaszkodott, miközben a város végtelen szirénái elkezdték éjszakai kórusukat, visszahívva őket a küzdelembe. Az ellopott éjszaka elmúlt. Csak ez a nyers, roncsokra hullott valóság maradt nekik, és a sötétben várakozó küzdelem.
Csak ez a nyers, roncsokra hullott valóság maradt nekik, és a sötétben várakozó küzdelem. Kate mozdulatlanul maradt, arca Selina hátába temetve, annak az egyetlen meleg cseppnek a helye már hűlt a levegőben. Selina ujjai még mindig Kate rövid hajában rejtőztek, nem simogatták, csak ott voltak, egy földelés a vérlázító zuhanás után.
– Soha ne könnyezzetek nekem – mondta végre Selina, hangja alig több egy kimerült ki lélegzésnél. – Kibaszottul megtörik tőle.
Kate felszívta magát. Hátralépett, a hám lepattant a csípőjéről, és csattant a padlón. Félelmetes méltósággal nyúlt a pulóveréért, és megtörtént az arcát, aztán az áll, aztán kezét Selina nyálkás folyadékától.
– Zuhany. – A szó nem parancs volt. Egy elfáradt javaslat.
– Ugyanazt a mondatot mondtad a villában is – figyelt meg Selina. Leroskadt a konzol mellől, lábai még mindig bizonytalanul álltak. Ruhája csak rongyokban lógott róla.
– Nem ugyanazt – szólt Kate. Nem magyarázta tovább. A kis előkamrába vezette, ahol a rozsdás csempe egy állványtartóból, és egy nyikorgó kerekes zuhanyfülkéből állt. Megfordította a szelepet. Hideg vízzúdult, majd lassan melegedett, gőz gomogott a csempék felé.
Selina belelépett a meleg zuhany alá, és felnyögött. A víz lemosta róla Kate nyálát, a közös folyadékukat, az eszményi toszkán por réteget. Kate beépült elé, fogta az ipari tisztító szappan, és a tenyerébe kente. Először Selina lapockáira tette kezét.
A kéz letisztította a rozsdákat.
„Térj hozzám értelmileg, Selyem” – mondta Kate halkan, hangja alig hallható a patakzó víz alatt. „Ne menj el.”
Selina lehunyta a szemeit, amikor Kate kezei letörölték a piszokot a vállairól, a hátáról, a feszes izmokról, amiket görcsbe rándultak. Kate lábujjai hegye éppen annyira nyomtak lábikrájához, hogy az fájjon. Kezei előrehúzódtak Selina melle alá, megtisztították a felső részét, hüvelykujjai durván végigdörzsölték a felső bordát.
– Gondolod, hogy el tudok menni most már? – kérdezte Selina, és hátradőlt Kate szilárd, meztelen mellkasára. Kate keze letörölte a csípőcsontjait, majd az erősen taglalt hasizmait. – Fújjatok, katona. Elég komolyan veszed.
Kate nem felelt. A keze a Selina ágyéka körüli puha, kíméletlen területre siklott, és a szappanos hab belesimult a még mindig nyitott, lüktető húsba. A lány ujjai óvatosan körbejárták a nyílást, letisztítva önmagát, letisztítva Kate-t. Selina levegő után kapkodott, amikor az egyik ujj benyomódott, csak egy íz, csak egy emlékeztető.
– Most az enyém vagyok – morogta Kate közvetlenül a fülbe. A kezét a Selina combja között elnyúló puha, sötét szőrzethez emelte. A lány nagy ívben széthúzta a lábát, hogy engedje. Kate a szappant köztük dörzsölte, a nemi szerv teljes hosszában, a lábujjak hegyeitől a duzzadt csiklóig, szorosan, brutálisan. Nem volt előjáték. Pusztító tisztelet volt.
Selina nyögött, a hangja rekedten hátradőlt a kemény teste. Kate másik keze Selina melle köré fonódott, szorítva, ujjai a kemény bimbókba ágyazódtak. Kate szájába vette Selina nyakát, nem harapott, de a fogai nyomást gyakorolt a lágyságon, a száj forró foltján.
Kate csiklójához nyomódó, szapammal telített keze szűkre záródott, dörölte a lüktető pontot ugyanazzal a katonai precizitással, amellyel fegyvert rakott össze. Gyors. Szűk. Könyörtelen. Az asszony keze a mellen megnyomta a bimbókat fájdalmasan kellemes pontig. Minden a vákuumhoz kapcsolódó összefonódott, a testhez, a pórusokhoz kapcsolódott.
„Kibaszottul csináld” – intézte Selina a parancsot. „Csináld meg most.”
Kate a kicsit megállította, és aztán rácsapott – három hosszú, szoros, hihetetlenül pontos ütem. Ez elég volt. Selina orgazmusa tiszta és erőszakos volt, a testében lévő minden feszültség feloldódott egy vibráló, némán kiáltó hullámban. A zuhanyvíz most felöblítette a szappant és a nyálkás csillogást.
Selina kapaszkodott Kate karjába, és elfelejtette, arcát a csempéhez nyomta. Két kezével elfogta Kate csípőjét, és maga elé fordította a nőt. Kate engedelmeskedett, szemei szűkülettek a gőzben, száját egy kemény vonalba szorította.
Selina Kate és a hideg csempe fal között térdelt. Száját a csípőjére helyezte, majd lenyalt a dús vörös szőrzethez. Szemei Kate-re emelkedtek. – Ne sírj – mormolta. – Fogd vissza. Tartsd hajlott. Add nekem.
Kate feje hátrahanyatlott, csattant a falba. Selina nyelvével a nő csiklóját izgatta, nem pedig cirógatta, inkább letisztította az épületeket, gyors, síkos lapátmozdulatokkal. Mikor Kate combja megfeszült, Selina belemártatta az arc közepét a forró, nedves lyukba, és nyelvvel belenyomta magát, gyorsan és zihálóan a magába zárult, szorongó területbe.
Kate keze Selina fejére tapadt. – Az istenit, igen, ott.
A staccato suttogás végighullámzott rajta. Selina ajkai rázártak Kate duzzadt csiklójára, szívva és egy időben dörzsölve a bimbót a szájpadlásával. Kate izmai megfeszültek azzal az egyetlen, közeledő, elviselhetetlen spannal. Hang nélkül közeledett, csak egy levegővétel tört ki, és aztán Kate teste megmerevedett, keze keményen Selina koponyájához szorult, a csípője zihálva előre tolódott Selina szemébe.
Mikor a rengések alábbhagytak, Selina lassan hátrált, és felemelte a büszke arcát. Kate lecsúszott mellé a nedves csempepadlóra, a zuhany tovább zúdult rájuk.
Ott ültek egy darabig, a víz véget vetett minden érzelemnek, mint egy toszkán hajnal, amely soha nem tart örökké. Kate fejét Selina vállára hajtotta. Selina feje Kate fejére hajlott. Végül Kate elfordította a csapot. A csobogás megszűnt.
– Tiszta vagy – mondta Kate. Hangja teljesen semleges volt.
– Te is – mondta Selina. Nem volt szükség más szavakra. Csak a nedves csempék és az elnyomható csend maradt.