Chapter 15: The Rooftop Surrender
A holttestet hajnali 3:17-kor adták át, egy groteszk csomagot hagytak a Wayne Manor kovácsoltvas kapujának támasztva. Egy évszázados tölgyfa árnyékából figyelték az eseményeket, az eső épp csak elkezdte bepárásítani Kate bőrdzsekijének vállát. Egy szót sem váltottak. A aktus egy pont volt. Egy kijelentés.
Visszatérve a Bentley-be, más volt a csend. Nem feszült, hanem feszült. A levegő köztük sercegve telt a közös vétség elhasznált energiájától.
Kate vezetett, profilja kirajzolódott az elhaladó utcai lámpák szórványos fényében. „Tudni fogja, hogy te voltál az.”
– Tudni fogja, hogy mi voltunk azok – javította ki Selina, miközben végigsimított az ablakán lévő párás levegőn. – Van különbség. És még jobban fogja utálni.
Nem Selina szétszórt menedékhelyeibe mentek. Kate tetőtéri lakásába mentek, egy fekete acél penge emelkedett ki a Gyémántnegyed szívéből. A lift hangtalanul emelkedett felfelé. Az ajtók egyenesen egy hatalmas, árnyékos térbe nyíltak. Gotham neonfénye lüktetett a padlótól a mennyezetig érő üvegfelületek mögött, a savas zöldek és véres vörösök kaotikus szimfóniájaként.
Kate hálószobája a nő tükörképe volt: elegáns, szigorú, a fegyelmezett sötétség szentélye. Fekete selyemlepedők. Csiszolt obszidián falak, amelyek visszatükrözték a város fényét. A levegő csendes, drága csendben zümmögött, jázminillattal és a puskaolaj halvány, tiszta szagával.
Selina lerázta magáról a kabátját, és a csiszolt betonpadlóra ejtette. Érezte magán Kate tekintetét, ami fizikai súlynak tűnt. A kézbesítés adrenalinlökete kezdett elhalványulni, egy nyers, üres űrt hagyva maga után, ami arra várt, hogy betöltsék.
– Hagyd abba a gondolkodást! – mondta Selina alig hallható suttogással.
„Mindig gondolkodom.”
– Tudom. Kimerítő. – Selina átsétált a szobán, a város fényei mesterséges színcsíkokkal festették be arcát. Megállt Kate előtt, aki mereven állt az ágy mellett. – Hadd segítsek abbahagyni.
Kate taktikai mellényének cipzárja után nyúlt. Ezúttal nem érzett ellenállást. A mellény a padlón heverő kabáthoz csatlakozott. Aztán a trikóhoz. Kate meztelen mellkassal állt, lassan lélegzett, izmai megfeszültek. Selina kezei a farmerja gombjához nyúltak, kigombolta, és lenyomta a farmert az alatta lévő egyszerű fekete pamuttal együtt. Kate kilépett a gyűrött anyagból, most teljesen fedetlenül a töredezett fényben.
Selina fél lépést hátrált, csak nézett körül. Erőteljes vonalai. A hegek, az ezüstös suttogások a bőrén. Állkapcsának vad, sebezhető feszülése. „Annyira kibaszottul gyönyörű vagy, hogy megfájdulnak a fogaim” – lehelte Selina, és ez nem egy ránc volt. Egy törés a saját arcán.
Levetkőzött magáról, gyorsan és hatékonyan, bőr és lenvászon ruhákat. Aztán hátravezette Kate-et, amíg a térde a hatalmas ágy szélét nem érte. Kate sötét tócsákkal a szemében ült, és figyelte, ahogy Selina felmászik az éjkék bársonyra, nem mellé, hanem fölé.
Selina letérdelt, Kate erőteljes combjára ült, saját bőre a hegek durva textúrájához és az izmok kemény, forróságához ért. Előrehajolt, kezét Kate vállára tette, és összeért a szájuk. Ez a csók nem olyan volt, mint a sugárhajtású repülőgépen. Lassabb volt, mélyebb, egy újonnan aláírt szerződés felfedezése. Kate kezei Selina csípőjébe nyúltak, ujjai a csontjába nyomódtak.
Selina megszakította a csókot, és ajkaival végigsiklott Kate állán a füléig. – Érezni akarlak – suttogta, a szavak forró, nedves ígéretként hatottak. – Mindannyian. Azt akarom, hogy elfelejtsétek a neveteket.
Áthelyezte a testsúlyát, hátracsúszott, teste lejjebb ereszkedett, míg végül Kate tetején feküdt, de fejjel lefelé. A feje Kate combjai között volt, saját combjai fogták közre Kate fejét. A pozíció intim volt, igényes, a test teljes körforgása.
Saját izgalmának illata, Kate-ével keveredve, szédítő volt. Selina nem habozott. Kate-hez nyomta a száját, és egy széles, lassú csíkot nyalt át a már amúgy is síkos és duzzadt redőin. Kate egész teste megremegett, egy tompa káromkodás vibrált Selina combjának belső oldalán.
Selina céltudatos, könyörtelen intenzitással ette. Nem a gyengéd csábításról volt szó. Hanem a falásról. Nyelve lapját, hegyes végét, fogai élét óvatos, pusztító fenyegetéssel használta. Megtanulta azt a ritmust, amitől Kate csípője felrándult az ágyról, azt a sajátos nyomást, ami egy reszelős, törött hangot csalt elő a torkából.
És a saját combján érezte Kate kinyílt száját. Érezte egy nyelv forró, bizonytalan suhintását. Aztán, mintha gát szakadt volna át, Kate éhsége elhatalmasodott. Selina fenekébe szorongatta magát, magához húzta, és a szája kétségbeesett, kiéhezett pontossággal találta meg Selina közepét.
A világ érzékeléssé redukálódott. Nedves, mocskos, szimfonikus hangjukká. Két test vonzásává és taszításává, akik ugyanazt a romlást keresik. Selina nyögött Kate-nek, a rezgés egyben borzongást is váltott ki belőle. Mélyen és biztosan kefélte Kate-et a nyelvével, majd őrült, szoros kis körökkel körözött a csiklója körül, érezve a hihetetlenül feszes tekercset az ajkai alatt.
Kate szája maga volt a felfedezés – gyakorlatlan, mégis vadul intuitív, egy katona odaadásával szopott és nyalogatva a cél elérése érdekében. Orra Selina fenekéhez nyomódott, lehelete forró volt, nyögései Selina csontjain át vibráltak.
Selina érezte, ahogy egyre erősödik a saját orgazmusa, egy szupernóva préselődik a gyomrában. Karjait Kate combja alá akasztotta, nyitva tartotta, lehorgonyozta magát, miközben könyörtelenül a szél felé hajtotta Kate-et. Kate combjai remegni kezdtek a feje körül. A felülről érkező hangok összefüggéstelenné, könyörgővé váltak.
– Gyere értem! – morgott Selina, a szavak fizikai rezgésként hatottak.
A parancs rázta meg. Kate háta ívbe feszült, egy néma sikoly feszítette meg a nyakát. Pinája ritmikusan szorította össze Selina nyelvét, lüktető, forró felszabadulásként. A görcsök Selinát is kiváltották. Felkiáltott, a hangot tompította Kate bőre, miközben a saját orgazmusa átszakította, egy vakítóan fehér zúgás, amely eltörölte Gothamet, a küldetést, mindent, kivéve Kate szájának érzését magán és a közös győzelem ízét a nyelvén.
Együtt rogytak össze, mint egy sima, kusza végtaghalom a fekete selyemre. Selina lassan megmozdult, végigcsúszott Kate testén, amíg szemtől szemben nem álltak, mindketten szaggatott, szinkopált széllökésekben lélegeztek. Kate szeme csukva volt, arcán döbbent megadás tükröződött.
Selina kézfejével megtörölte a száját, majd gyengéden ugyanezt tette Kate-tel. Kate szemei kinyitották. A kékség majdnem fekete volt, nyersen lecsupaszítva.
– Nincsenek gondolataim – jelentette ki Selina halkan.
Egy halvány, megtört mosoly suhant át Kate ajkán. „Semmi.”
Így feküdtek, miközben az eső csíkokat kezdett szórni az ablakokon, a neonfényt vízfestékes fájdalommá homályosítva. A kapuban álló test millió mérföldnyi távolságra volt. A férfi, aki megtalálja, olyan volt, mint egy másik életből származó szellem.
Hosszú szünet után Kate megszólalt a sötétben. – Most már értünk fog jönni. Nem a maszk miatt. A sértés miatt.
Selina végigsimított Kate kulcscsontján, teste mély, szokatlan békével zümmögött. – Hadd tegye! – mondta. Zöld szeme elkapta a Denevérjel kék villanását a felhőkön át. – Várni fogunk.