Chapter 13: The Silent Witness
A bergamott és a szex illata nehéz volt a szobában. Selina Kate szegycsontjára hajtotta a fejét, és hallgatta a füle alatti erős, lassuló szívverést. Kate ujjai értelmetlen mintákat rajzoltak Selina hátának csupasz bőrére, érintése most annyira más volt – nem követelőző, nem hódító, hanem egyszerűen… jelenvaló.
A rejtett hangszóróból a dzsessz valami lassúra váltott, egy szaxofon sírására az árnyékban.
– Mondj valamit, amit nem tud – mondta Selina halkan Kate bőréhez simulva.
Kate keze mozdulatlanná dermedt. – Ki?
„A Denevér. Mesélj magadról valamit, amit sosem tudott meg.”
Hosszú csend támadt, melyet csak Párizs távoli éjszakai zümmögése töltött be. Kate mellkasa emelkedett és süllyedt. „Tizenöt éves koromban” – kezdte kimért szavakkal –, „elloptam apám szolgálati pisztolyát. Elvittem a Gotham melletti régi kőbányába. Egy órán át ültem ott a számban. Az olaj és a fém íze… Még most is érzem néha.”
Selina nem mozdult. Nem vett levegőt.
„Nem húztam meg a ravaszt, mert egy nyúl kibotorkált a bozótból. Ijedt, ostoba jószág. Csak ült ott, és nézett rám. És azt gondoltam… az én halálom kevésbé lesz jelentős, mint azé a nyúlé. Egy lábjegyzet. Egy kellemetlenség.” Kate ujjai újra elkezdték a rajzolást, most már egy kicsit szorosabban. „Azt hiszi, a hajtóerejem kötelesség. Becsület. Nem az. Ez egy kibaszott adósság egy nyúlnak.”
A nyers őszinteség bármilyen ütésnél jobban sújtotta Selinát. Feltápászkodott, és Kate arcába nézett. Az éles síkokat árnyék lágyította, de a szeme tágra nyílt, rémisztő sebezhetőséget tükrözve. Selina megcsókolta, a megosztott sötétség lassú, mély egyesüléseként. „Örülök, hogy nem tetted” – suttogta Selina az ajkai közé.
„Én is.”
A hangulat megváltozott, a közös vallomás tüzelőanyagként hatott. Selina kétségbeesetten vágyott arra, hogy kapcsolatba lépjen, hogy eltörölje a fegyver szellemét valami élővel és égővel. Átlendítette a lábát Kate csípőjén, és az ölébe telepedett, testük sikamlós volt, ahol találkoztak.
– Én jövök – mormolta Selina, hangja mély, füstös hangra halkult. Átnyúlt közöttük, ujjai Kate középpontjába értek, amely már nedves volt a korábbi együttlétüktől. Körbejárta a tekintetét, egy lassú, csábító ígéretként. – Mindannyiótokat érezni akarom.
Kate kezét vezette, két ujját mélyen magába nyomva egy éles, zihálást kiváltó lökéssel. Saját kezét Kate kezén tartotta, kontrollálva a mélységet, a szöget. Aztán a másik kezével megtalálta Kate belépését, két ujját egyszerre dugva a szoros, perzselő hőbe.
Kate felkiáltott, fejét a párnába fúrta, háta ívbe húzódott.
„Ollózz velem” – lehelte Selina, és lassú, ringatózó ritmusba kezdett. Egy bensőséges, csavargó tánc volt, minden egyes mozdulat az egyikben tükröződött a másikban. Egy olyan mély közös behatolás, hogy elmosódott a határ, ahol az egyik véget ér és a másik elkezdődik.
– A francba, Selina! – nyögte Kate, csípője felemelkedett, hogy fogadja a lökéseket. Szabad kezével Selina combját szorongatta, körmeit rágcsálta.
– Látod? – lihegte Selina, előrehajolva, homloka Kate-éhez ért. Leheletük összekeveredett, forró és szaggatott volt. – Nincsenek játszmák. Csak ez. Csak mi érezzük mindent. – Gyorsította a tempót, ujjai Kate-ben begörbültek, azt az érdes, szivacsos pontot keresve. Kate ujjai Selinában tükrözték a mozgást, egy tökéletes, pusztító visszacsatolási hurkot alkotva.
A szoba nedves hangok, éles zihálások és az ágy nyikorgásának szimfóniájába olvadt. Selina Kate arcát figyelte – az összeszorított állkapcsot, a remegő szemhéjakat, a teljes önuralom elvesztését. Nem trükkökkel, hanem a megosztott, brutális igazsággal próbálta kibogozni.
– Majdnem – csikorgatta Kate, teste megfeszült, mintha egy hurok majdnem elpattant volna.
– Nézz rám! – követelte Selina, miközben Kate érzése egyre jobban fojtogatta a gyomrát, és közben egyre jobban orgazmust érzett. – Nézz rám, ha jössz.
Kate kék szeme tágra nyílt, védtelenül a szemébe nézett. Az orgazmus először hangtalanul érte, egy szeizmikus borzongás futott végig az egész testén, és szorosan összeszorította Selina ujjait. Aztán egy megtört, torokhangon feltörő zokogás tört fel a torkából. Az intenzív szorítás volt az utolsó kiváltó ok Selina számára. Ezt követte a saját felszabadulása, az élvezet fehér izzású drótja, amely rövidre zárta gondolatait, látása elhalványult, ahogy Kate keze körül vonaglott.
Összeesett, izzadó, lélegzetvisszafojtva omlottak össze. Selina óvatosan visszahúzta a kezét, ujjait a szájához emelte, és megízlelte Kate bőrét. Kate ugyanezt tette, tekintetét egy pillanatra sem vette le Selináról. Az aktus bensőségesebb volt, mint bármi, ami megelőzte.
Sokáig feküdtek így, elnehezült végtagokkal, kényelmes csendben. Az erkély függönyei meglebbentek a gyenge éjszakai szellőben.
– Felhasználja az apámat – mondta Kate halkan, a szavak áthatoltak az utófényen.
Selina megdermedt. – Micsoda?
„Hogy próbára tegyen minket. Hogy hozzám férkőzhessen. Ez a logikus lépés. Az apám… nem fegyver. Jó ember. Bruce tudja, hogy ezt a határt nem léphetem át. A célkeresztbe teszi, és meglátja, hogy a küldetést vagy a szívemet választom-e.” Elfordította a fejét, fáradt tekintettel. „Nézd meg, kényszerítesz-e választásra.”
Mielőtt Selina válaszolhatott volna, egy halk, tisztán hallható kattanás hasított a csendbe. Nem az ajtó felől. Az erkély felől.
A szoba levegője megváltozott, elektromossá vált. Kate egy pillanat alatt mozdulni kezdett, egy könnyed gurulás Selina és a nyitott erkélyajtó közé helyezte. Talpon volt, meztelenül és teljesen ragadozóként, egyetlen fegyvere egy eldobott lepedő volt. Selina nesztelenül lecsúszott az ágyról, és beleolvadt a szekrény melletti mélyebb árnyékba, teste összegömbölyödött.
A tiszta függöny befelé gomolygott.
Egy alak sziluettje rajzolódott ki Párizs látképe előtt; nem túl nagy, de egy olyan körvonalat tartott a kezében, ami kétségtelenül egy kompakt puskára emlékeztetett. Egy lézerirányzék vörös pontja suhant végig a gyűrött ágyneműn, keresgélve.
– Kane – suttogta be egy elektronikusan eltorzított hang a szobába. – A Denevér üdvözletét küldi.
Kate nem szólt semmit. Megmozdult. A lepedő elrepült, fehér felhőként az alak feje felé, elterelve a figyelmet. Ahogy a bérgyilkos puskája felemelkedett, Kate már a védővállán belül volt. A harc hangja brutális és hatékony volt – egy könyökficam émelyítő reccsenése, egy fojtott gurgulázás, ahogy egy alkar a toroknak csapódott. A puska csörömpölve a padlóra hullott.
Selina az árnyékból figyelte, tolvajszemével felmérte a helyzetet. Nem Bruce stílusa. Túl ügyetlen. Egy helyettesítő. Egy teszt.
Kate a férfit leszorította, térdét a gerincére támasztotta, saját fegyverét pedig a koponyája hátsó részéhez szorította. „Ki küldött téged?” – morogta katona módjára.
A férfi nedves, fájdalmas nevetésben tört ki. – Azt mondta, hogy… el leszel terelve a figyelmed. Igaza volt. – Fájdalomtól tágra nyílt szemekkel találta meg Selinát a sötétben. – Csinos kis cica. Te vagy a bonyodalom.
Kate ujja megszorult a ravaszon.
– Kate – mondta Selina nyugodt hangon. – Ne csináld!
A vörös hajú nő remegett, arcán tomboló konfliktus tükröződött. Kötelesség. Szív. A nyúl. A pisztoly.
Kate dühösen felhorkant, elmozdította a puskát, és a tussal erősen a férfi fejének hátuljára csapott. A férfi elernyedt. Kate fölébe állt, mellkasa zihált, meztelenül, valaki más vérével fröcskölten, inkább bosszúálló szellemre, mint nőre hasonlított.
Selinára nézett, tekintete kísérteties volt. „Elkezdődött.”
Selina kilépett az árnyékból, felvette az eldobott lepedőt, és maga köré tekerte. Az erkélyajtóhoz lépett, és kinézett a békés, csillogó városra. – Nem – mondta hideg, tiszta hangon. – Egy hónapja kezdődött egy tetőn. – Visszafordult, zöld szemei visszatükrözték a város fényeit. – Most pedig fejezzük be. Együtt.
Odament az éjjeliszekrényhez, felvette a telefonját, és tárcsázni kezdett. Nem a rendőrségét. Egy olyan számot, amit csak a világ legjobb tolvaja tudna tárcsázni. „Monsieur Delacroix? Oui, c'est moy. Szükségem van egy eldobható cikkre. Egy nagy bőröndre. És egy magángépre Gothambe. Ma este.”
Kate figyelte őt, a katonát, aki felismerte az újfajta stratégia alkalmazását. A játéknak valóban vége volt. Selina már nem csak egy szerető volt a kereszttűzben. A saját feltételei szerint lépett be a háborúba.