Chapter 13: The Weaning Ritual
A bíbor és arany fülke az elmúlt hetekben a menedékükké vált. Az ősi selyem rétegei tompították a Limbo suttogását, a kis kamrát saját maguk készítette méhévé változtatva. A gyertyák többször égtek el csonkokká, mint ahányszor Cindy meg tudta volna számolni, és minden alkalommal Illyana tétlen varázslata váltotta fel őket, amelyet egyetlen csuklómozdulattal hívott elő, miközben másik keze Cindy duzzadt hasán pihent.
Cindy éppen ismerkedett a furcsa, új létezés ritmusával. A reggeleket kellemes, félig ébren szoptatás ködében töltötte, Illyana szorosan mögötte lapult, szája a mellbimbóihoz ért, mielőtt bármelyikük teljesen felszínre bukkant volna az álomból. A tej most már szabadon folyt, több, mint amennyire a benne élő gyermeknek szüksége lehetett, és Illyana kinevezte magát a felesleg fő gondnokává. Volt valami szinte rituális ebben – ahogy Illyana a combjai közé térdelt, fejét a mellére hajtva, platinaszínű haja áldásként hullott Cindy bőrére. Az első néhány alkalommal Cindy zavarban volt, esetlenül, mintha valami tejelő állat lenne, akit egy démonkirálynő fej. De Illyana odaadása annyira feltétlen, annyira tiszteletteljes volt, hogy a esetlenség valami sokkal bonyolultabbá olvadt.
Mert az igazság az volt, hogy Cindy kezdett rászokni.
A teste olyan módon átalakult, ami egyszerre rémítette és izgatta. Mellei nehezek, teltek voltak, halványkék erek szövevényével átszövve. A bimbóudvar mély rózsaszínre sötétedett, mellbimbói pedig megnőttek – hihetetlenül érzékenyek voltak, a legkisebb anyagsúrlódásra is megduzzadtak, és valahányszor Illyana ránézett, sajogtak a vágytól. És amikor Illyana szája összezárult az egyik mell körül, és elkezdte szívni, Cindyt elöntötte az obszcén érzés.
Nem csak a nyomás feloldódása volt, bár az is része volt. Hanem a hasában érzett mély húzódás, a combjai között érzett forró, nedves szorítás, ami minden szopást kísért. A teste elkezdte a szoptatást az élvezettel társítani, és a puncija szégyentelen sürgetéssel reagált. Azon kapta magát, hogy a combjait összenyomja, miközben Illyana iszik belőle, és a trón széléhez dörzsölődik, kétségbeesetten vágyva a súrlódásra. Bocsánatot kell kérned? Ennyi, légy jó, és kérj bocsánatot.
– Megint szivárogsz – jegyezte meg Illyana egy délután, halk mormogással az ajtóból. A mögötte lévő fény megvilágította sziluettjének körvonalait, árnyék és ezüst alakká változtatva őt. – Érzem a szagát a szoba túlsó végéből.
Cindy lenézett. Sötét foltok jelentek meg tunikája vékony anyagán keresztül, két jól elkülönülő körben terjedve a mellbimbóiból. Az érzés nem volt kifejezetten fájdalmas, de rendkívül kellemetlen volt – egyfajta teltségérzet, ami a nyomással határos volt. Bőre bizsergett a forróságtól, és élesen érezte a lábai között lévő nedvességet, aminek semmi köze nem volt a tejhez.
– Ezek a hülye hormonok – motyogta, és keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt. – Egy órát sem bírok ki anélkül, hogy…
Illyana úgy mozgott, mint a füst. Az egyik pillanatban még az ajtóban volt, a következőben már ott termett, kezei Cindy csuklójára fonódtak, és gyengéden, de határozottan elhúzták a karjait. „Ne rejtsd el őket.” A hangja halk volt, de engedelmességet parancsolt. „Sosem rejtőzködtél, és most sem fogod elkezdeni.”
Cindy lélegzete elállt Illyana szemében tükröződő intenzitástól. Újra ott volt az a tekintet – az a veszélyes csillogás, amit az elmúlt hetekben ismert fel. Ragadozó, éhes, mégis valahogy tiszteletteljes volt egyszerre. Mintha Cindy lenne az oltár és az áldozat is egyszerre.
– Olyan tele vannak – folytatta Illyana, miközben kezei Cindy csuklójáról a nedves anyagon keresztül a mellének alsó felére csúsztak. – És olyan nehezek. – Gyengéden megnyomta, és egy vékony tejcsík áztatta át a tunikát, szétterülve az ujjai alatt. – Megkönnyebbülésre van szükséged, ugye?
A kérdés költői volt, de Cindy azon kapta magát, hogy bólint. Torka hirtelen kiszáradt, mellbimbói pedig Illyana figyelme alatt kidülledtek, feszülve a nedves ruhának. „Fájnak” – vallotta be, gyűlölve a hangjába ivódó nyafogást. „Állandóan.”
– Tudom. – Illyana hüvelykujjai köröket rajzoltak a feszes csúcsok felett, minden egyes mozdulattal Cindy mélyére hatolva. – Figyeltelek. Ahogy összerándulsz, amikor az anyag hozzájuk dörzsölődik. Ahogy ökölbe szorítod a kezed, amikor azt hiszed, hogy nem figyelek. – Előrehajolt, ajkai Cindy füléhez értek. – Ahogy elázol, amikor iszom belőled.
Cindy arca lángra lobbant. „Ez nem… mármint, ez csak egy fiziológiai…”
– Ne tedd. – Illyana kissé hátrébb húzódott, szeme elsötétült a szórakozástól. – Ne hazudj nekem. Érzem, ahogy változik a pulzusod, amikor szopom, érzem az izgalmat a bőrödön. A tested elárul, kis pók. Minden egyes alkalommal.
Cindy tiltakozni készült, de ehelyett egy ijedt sikítás jött ki a torkán, amikor Illyana térdre ereszkedett előtte. A testhelyzet most már ismerős volt – ez egyfajta rituálévá vált közöttük –, de mindig megmozdult valami mélyen Cindy mellkasában. Ez a nő, ez a sötét és szörnyű démonbirodalom királynője, könyörgőként térdelt előtte, kezei már a nadrágja kigombolására készültek.
„Megálljak?” – kérdezte Illyana, miközben a fűzőket fürkészte. „Mondd, ha azt akarod, hogy megálljak.”
Nem volt igaz kérdés. Cindy egyszer sem akarta, hogy abbahagyja. Száraz szájjal megrázta a fejét, Illyana ajka pedig elégedett mosolyra húzódott.
A leggings könnyen lejött, majd Illyana kezei a combjára simultak, széttárva azokat, miközben egy puszit nyomott Cindy hasára. Az érintés gyengéd volt, szinte imádatteljes. Lassan feljebb kúszott, csókok és meleg lehelet nyomát hagyva Cindy köldökén, egészen a tunikája nedves anyagáig. Ujjai alácsúsztak, felemelték az anyagot, és elakadt a lélegzete Cindy nehéz, csillogó melleinek láttán, amelyek hegyén már gyöngyözött a tej.
– Olyan szép vagy így – mormolta Illyana, hangja rekedt volt, mintha áhítat lett volna. – Tele. Érett. Erre termett. – Kezébe fogta az egyik hatalmas, sápadt mellét, és a szájával a mellbimbójához ért. – Annyi étel, és csak egy gyereket kell megennie.
Kinyújtotta a nyelvét, elakadt egy tejcsepp, és Cindy érezte, hogy a térdei megroggyannak. Illyana könnyedén elkapta, és hátravezette a selyempárnák halmába, ami a fészkükké vált. Cindy halkan felnyögött, lábai már széttárultak, ahogy Illyana föléje nyúlt.
– A másikat is meg akarom kóstolni – mondta Illyana, és a hangjában csengő nyers vágytól Cindy megborzongott. – Ki akarlak inni téged.
– Ne merészeld! – mondta Cindy lihegve. – Szükségem van… Azt akarom… – Érezte, ahogy a tej gyűlik a mellében, minden szívverés lüktető nyomást kelt benne. – Kérlek.
„Illyana nem bántana téged, Cindy. Ő halna meg előbb.” Illyana szavai elfojtottak voltak, miközben ajkai közé vette a mellbimbót, kezével még mindig a másik mellét ringatta, hüvelykujja már tejtől nedves volt.
A vonzás azonnali és elektromos volt, tűzcsíkot küldve Cindy mellbimbójától a hasán át a puncijáig. Felkiáltott, hátát ívbe húzta, és mellét egyre mélyebbre nyomta Illyana szájába. Illyana mohón befogadta, nyelve ritmikus simogatásokat végzett a mellbimbón, sűrű, meleg sugárokban szívva a tejet a szájába. A hangja obszcén volt – nedves, szopó, nyelő –, és Cindynek szédült a feje.
– Többet is – zihálta, és ökölbe túrt Illyana ezüstös hajába. – A francba, ne hagyd abba!
Illyana csak annyi időre húzódott hátrébb, hogy tejtől sikamló ajkakkal elmosolyodhasson. „Olyan mohó.” A másik melléhez lépett, amelyről híg patakként kezdett tej csorgani Cindy gyomrába. „Undorító kis pók, mindig többet akar.”
Cindy egyetlen válasza egy nyögés volt, ami egy szótlan kiáltásba torkollott, ahogy Illyana magához ölelte. A megkönnyebbülés átható volt, de a fájdalom is, ami akkor következett, amikor mélyen beszívta. Csípője a semmibe rándult, kétségbeesetten kereste a súrlódást, Illyana szabad keze pedig megszánta, lecsúszott a testük közé, hogy a leggings-én keresztül a nedves hő ellen préselje magát.
– Csuromvizes vagy – jegyezte meg Illyana sötét gyönyörűséggel a hangjában. Még erősebben nyomta a testét, tenyere Cindy csiklóját súrolta a nedves ruhán keresztül. – Olyan csuromvizes vagy. Azért, mert iszom belőled? – Még erősebben szívta a gyengéd csúcsot, mire Cindy testén átfutott a gyönyör hulláma. – Erre reagál a tested, kis pók?
– Igen… a baba… a francba… – Cindy szavai zavarosan, zavartan csengtek ki a torkán. – Tudom, hogy nem… tudom, hogy ennek nem szabadna…
„Fogd be a szád.” Illyana hangja egyszerre volt gyengéd és parancsoló, keze becsúszott Cindy leggingsének öve alá, félretolva a nedves anyagot, hogy megtalálja csupasz és sima pináját. „Ne merészeld szégyellni magad emiatt! Ne merészeld.” Ujjai átsiklottak a nedvességen, összegyűjtve, majd szétterítve Cindy duzzadt csiklóján. „Azt hiszed, nem látom? Azt hiszed, nem érzem, ahogy minden nyeléskor megszorítod az ujjaimat? Izgalomba hoz. Azt hiszed, nem értem?”
Cindy felkiáltott, amikor Illyana ujjai megtalálták a bejutását, egy sima, nedves hanggal becsúszva, ami mintha visszhangzott volna a szobában. Belső falai automatikusan bezárultak körülöttük, ritmikus hullámokban szorulva meg.
„Az érintésem, az imádatom él ebben a szépségben.” Illyana hüvelykujja Cindy csiklójára nyomódott, miközben ujjai egyenletes tempóban dugták. Szája továbbra is a mellén mozgott, mélyeket itt, ahelyett, hogy csak szopott volna. „Akiket szeretünk, ártatlanok.”
Borzongás futott végig Cindy testén, hálával vegyes árnyalattal szavai gyengédségéért. Csípője Illyana kezén ringatózott, kergetve az egyre növekvő nyomást. A vérnél mélyebb szeretet kötötte össze.
A tej most már folyt; Illyana mohón kortyolt, mélyeket és sűrűn nyelt. „Szeretem megosztani veled az életet.” Cindy nem tudott elszakadni a testét átjáró intenzív élvezettől. „Erre teremtettek minket.”
Illyana ujjai visszahúzódtak, és Cindy felnyögött a hirtelen ürességtől, de mégis megfordult. Több súrlódásra vágyott a csípője alatti párnával. „Többet” – könyörgött könnyes szemmel. „Ne hagyd abba, kérlek.”
Illyana elhallgattatta, és Cindy lábai közé helyezkedett. Egyetlen folyékony mozdulattal félretépte leggingsének nedves anyagát, felfedve meztelen punciját. „Nem állok meg” – ígérte, és további figyelmeztetés nélkül három ujját Cindy nyílásába dugta, egészen az ujjpercéig.
Cindy felsikoltott.
De legalább annyira megkönnyebbülés volt, mint fájdalom – Illyana ujjai nem okoztak kellemetlenséget, csak érzést. Brutális ritmussal mozgatta a kezét, csuklója erősen behajlítva, míg másik kezével visszahelyezte a szivárgó mellét várakozó szájához. Mélyebbet ivott, éhesebben, látszólag kétségbeesetten, gyengéden harapdálva a puha húst.
– Olyan ízed van, mint a jövőnk – suttogta Illyana a mellei közötti völgybe, hangja tompa volt, de Cindy bőrén vibrált. – Érzem a súlyukat ebben a tejben. Erőt adsz nekik, és úgy iszom ki belőle, mint az imából.
Cindy szavakkal leírhatatlan volt, el sem tudta képzelni. Az érzés elsöprő volt – Illyana kitartó, mohó szája szívta ki a tejet a melléből, ujjai elszántan, egyenletesen nyomultak befelé. Belső falai remegni kezdtek, tehetetlenül összeszorultak a siklós ujjak körül. Cindy érezte, ahogy közeledik az orgazmusa, egy hullám emelkedik a lábujjai közül, és könyörtelenül söpör felfelé a testén keresztül. „Illyana, igen, ó, istenem, ne hagyd abba…”
Nem állt meg. Ujjai begörbültek, rányomódtak arra a pontra, amitől Cindy világa darabokra hullott. Az orgazmus végigsöpört rajta, egy kétségbeesett, görcsös felszabadulás, ami elvette a lélegzetét és megvakult. Ahogy belső izmai összeszorultak Illyana ujjai körül, érezte, hogy a mellbimbója megduzzad. Egy utolsó, sűrű tejsugár tört fel Illyana szájába, ahogy a tejcsúcsa megjelent. Erős volt, és egészben lenyelte.
Amikor a görcsök végre alábbhagytak, remegve feküdt a selyempárnákon, mellkasa zihált, teljesen kimerülten. Illyana lassan kihúzta az ujjait, élvezve Cindy nyöszörgését a mozdulatra.
– Gyönyörű – suttogta, Cindy arcához bújva. – Minden egyes alkalommal. Órákig tudnám nézni, ahogy jössz.
Cindy erőtlenül felnevetett. „Igen?” Gyengén megbökte Illyana vállát. „Majd legközelebb. Azt hiszem, pihennem kell.”
– Pihensz? – Illyana felvonta a szemöldökét, szeme huncutul csillogott, miközben szárazon forgatta a szemét. – Nem, nem. Még nem. – Keze lecsúszott Cindy izzadságtól csúszós combján, megpihenve a térdén, míg a másik keze birtoklóan a hasán pihent. – Még nem végeztem veled.
Cindy felnézett, részben félelemmel, részben őszintén riadtan. „De én nem tehetem…”
– Meg tudod tenni. – Illyana odébbállt, és Cindy derekára ült, úgyhogy az arca szinte pontosan Cindy telt melleinek völgye fölött lebegett. – De nem foglak így használni. Másképp foglak használni. – Keze végigsiklott Cindy combján. – Addig fogom lovagolni azt a gyönyörű arcodat, amíg mindketten el nem pusztulunk.
„Azt mondtad, hogy nem fogod…” Cindy szavai elakadtak a torkában, miközben Illyana előrecsúszott, és punciját Cindy szájához nyomta. Nem is vette észre, hogy Illyanának sikerült levetkőznie, de most itt volt, dicsőségesen és teljesen meztelenül, combjai nedves selymével csillogva.
– Csitt. – Illyana huncutul mosolyogva nézett le rá. – Nem fogok behatolást kérni. A nyelvedet akarom.
Cindy szájához dörzsölődött, előre-hátra csúszkált, nedves redői szétnyíltak és szétterjedtek az ajkán. Az íze éles és pézsmás volt, mámorító. Cindy feje forgott, miközben dolgozott, nyelve átsiklott a nedvesen, keresett, talált. Illyana csiklója kemény volt és duzzadt az ajkai között.
„Igen… ott…” Illyana lélegzete rövid, éles zihálásokban kezdett jönni. „Imádd.”
Cindy engedelmeskedett, nyelvével csipegette a gyengéd bimbót, egyre mélyebbre hatolva, mindent megízlelve. Érezte, hogy Illyana combjai remegni kezdenek a füle körül, a ritmusa egyre kevésbé kontrollálttá, egyre izgatottabbá válik. Aztán Illyana lejjebb csúszott, sima punciját Cindy szájához nyomva, nyelvével pedig a csípőjét dörzsölgetve.
Illyana gyönyörűsége egyre nőtt, érezte abból, ahogy mozdulatai egyre hevesebbek lettek, a torkából előtörő ziháló, fojtott hangokból. Aztán Illyana megremegett felette. Halk zokogás visszhangzott, teste görcsben rándult, ahogy Cindy szájához simult. Szemei összeszorultak, és lelkének mélyét lángra lobbantották.
Kimerülten és remegve Illyana lecsúszott Cindy testéről, és mellé rogyott. Karját azonnal Cindy dereka köré fonta, és birtokló rándulással magához húzta a kisebb nőt. Mindketten izzadságtól úsztak, még mindig lihegtek, testük összefonódott végtagok és selyem kuszaságában. „Jól vagy?” – kérdezte Illyana, kimerültségtől rekedt hangon Illyana vállába motyogva. Ismerős vicc volt, egy elnyűtt pamutdarab a bensőséges, privát kapcsolatukról.
– Kiválóan vagyok – mormolta Illyana, miközben megcsókolta a halántékát. – És te az enyém vagy.
Lehetetlen, szent igazság volt, hogy erőszakosságuk és dühük annyira gyengédséggé omlott össze, azzal fenyegetve, hogy eltörli korábbi alakjuk emlékét. De ahogy Cindy ott feküdt, Illyana karjaiban szorosan tartva, keze a hasára hullott, ahol megnyugtató remegést érzett, tudta, hogy utazásuk következő szakasza csak most kezdődik. És Illyanának minden erejére szüksége lesz, amit csak megihat.