Chapter 26: The Heir's First Lesson
Az ereiben áramló kémiai meleg kitartó, reszelős zümmögésre hűlt le. Olyan érzés volt, mintha homok csapdába esett volna a szeme mögött. Bruce a barlang edzésfolyamataiban olyan erőszakkal haladt végig, ami tisztán ördögűzés volt, öklei a megerősített zsákot olyan hanggal csapták, mint a kő roppanása. Minden egyes ütés célja az volt, hogy megtisztítsa az ízének emlékét, a csípőjén nyugvó fantomsúlyát, a szégyenletes, hosszan tartó erejét annak, amivel megetette.
Elemezte a szétszóródási terveket, amiket a lány mutatott neki. Hibátlanok voltak. És ezért hazugságok. Egy gyönyörűen megépített csapda egy ketrecben. Az elméje körbejárta, kereste a kitalált rést.
A levegő megmozdult mögötte. Nem a Barlang rendszerei. Egy jelenlét.
Nem fordult meg. „Korán jöttél.”
– Türelmetlen – javította ki Talia hangja, sima, mint az obszidián apja arénájában. Kilépett a félhomályba, nem Liga-köpenyt viselve, hanem sötét, taktikai felszerelést, ami körülölelte az alakját. Egy másik árnyék vált ki a T-Rex mögül. Magasabb, halálos mozdulatlansággal, amitől Taliáé pihentető nyugalomnak tűnt.
Shiva úrhölgy.
Bruce megállt, a táska finoman himbálózott mögötte. – Barátokat hozol a buliba?
– Sandra független könyvvizsgáló – mondta Talia halvány mosollyal az ajkán. – Úgy véli, hogy az integrációdról alkotott értékelésem optimista lehet.
Shiva sötét, mindenféle értékelést nem mutató tekintete végigpásztázta. „Te illatozol tőle. És az erőfeszítés illatától. A Liga koktéljai ott vannak az izzadságában. De a gerince még mindig egyenes.”
„Meggyőzőbb érvre van szüksége.”
– Megvannak a kapcsolási rajzok – mondta Bruce kifejezéstelen hangon. – Az elsődleges szelepszerelvény a harmadik alszinten van. Ismerem a meghibásodási pontokat.
– A tudás egy térkép – dorombolta Talia, közelebb lépve. – A hűség maga az utazás. Térképezed, de nem utazol. A szívedben még mindig a kijáratot keresed.
Látta a támadást Shiva vállának mikrofeszültségében. Készen állt. Mindig készen állt. Megfordult, blokkolta az első csattanó rúgást, elhárítva a torkára irányuló késszerű csapást. De Talia nem tétlenkedett. Együtt mozgott vele, kiegészítő erőként, nem támadta közvetlenül, hanem elvágta a visszavonulási szögeit, mozdulatai folyékony ellenpontjai voltak Shiva pusztító egyszerűségének.
A fájdalom kettősét alkották. Shiva csapásai törések voltak – precízek, sebészeti jellegűek, idegeket és ízületeket céloztak. Taliáé kötések voltak – összegabalyodások, nyomáspontok, amelyek eltompították az izomreakciót. Néma, dühös takarékossággal küzdött, de két mesterrel harcolt egy olyan művészetben, amelyet csak részben értett. Egy sarok a térdének hátsó részébe csapódott. Ahogy összecsuklott, egy ujj a csípője feletti idegcsomóba fúródott. A lába feladta.
A szőnyegre zuhant, a tüdejéből kifogyott a levegő. Már rajta voltak, mire a becsapódás visszhangja elhalványult. Talia megragadta a jobb csuklóját, kifelé és lefelé erőltette. Shiva a balt vaskábellel szorította. Háta a hideg, izzadságtól nyirkos vinilbe préselődött.
– Látod? – lehelte Talia, miközben ráült a férfi mellkasára, testsúlya a törzsére nehezedett. – A test enged. Az elmének követnie kell.
Shiva letérdelt mellé, arcán klinikai érdeklődés tükröződött. Szabad kezével lehúzta a saját nadrágja cipzárját, majd Taliáét. Nem volt ceremónia, nem volt csábítás. Ez egy bemutató volt.
– Nyisd ki! – mondta Siva.
Talia előrehajolt, szája kemény, birtokló csókkal ragadta meg Bruce-ét. Semmi sem hasonlított az előző éjszaka emésztő intimitásához. Ez egy billogozás volt. Ahogy nyelve áttörte Bruce ajkait, Shiva végigvezette Bruce csapdába esett bal kezét. Sima volt, hihetetlenül sikamlós, olyan forró, hogy megdöbbentette Bruce-t. Összenyomta a középső és a mutatóujját, és minden bevezetés nélkül magába nyomta őket.
Beleförmedt Talia szájába. Az érzés egy erőszakos behatolás volt – de nem Talia szájából. A sajátjából. Ujjai az ujjperceikig egy szűk, remegő csatornába temették magukat, egy nedves, intim satuba.
Talia megszakította a csókot, egy nyálcsík kötötte össze őket. Ugyanolyan határozottan vezette a férfi jobb kezét a saját testéhez. – Elvetted az egyiktől – suttogta lángoló szemekkel. – Most mindkettőnek adsz.
Rászúrta magát az ujjaira, egy halk, torokhang szakadt fel a torkából. A kettős érzés lenyűgöző volt. Két különböző textúra, két különböző ritmus. Shiva egy feszes, kontrollált izomököl volt, amely ritmikus, követelőző nyomással lüktetett az ujjai körül. Talia perzselő, olvadt, sima bőr volt, csípője lassú, megfontolt köröket írt le, csiklóját a tenyere éléhez dörzsölve.
– Érezd! – követelte Talia, lehelete forró volt a férfi arcán. – Érezd, mennyire készen állunk rád. Hogy szolgálsz minket még akkor is, amikor harcolsz.
Shiva fölé hajolt, arca Talia arca fölött lebegett. Ajkaik a szegycsontja felett találkoztak, egy mély, éhes csók, ami csupa nyelv és közös lélegzet volt. Látványuk – a két legveszélyesebb nő, akit ismert, elveszve testi kapzsiságban fogságba esett teste felett – tiszta, hígítatlan vágyat küldött át rajta, árulóan forrón. Saját harci nadrágja alá szorult farka fájdalmasan megkeményedett a cipzárnak.
Nyögéseik vibráltak a csontjaiban. Talia csókja Shivával zajos, nedves és sötét vonzalommal teli volt. Érezte, ahogy Shiva belső izmai erősebben összeszorulnak az ujjai körül, nyelve ritmusát követve. Talia mozdulatai egyre kétségbeesettebbek lettek, kétségbeesett intenzitással simogatta a kezét.
– Léj, jöjjön! – lihegte Talia Shiva szájába, miközben a csípője meg sem állt. – Az ujjaiddal! Csináld!
Nem volt más választása. A keze volt az eszközük. Ujjait Shiva belsejébe görbítette, talált egy kiálló részt, és ugyanolyan könyörtelen tempóban nyomta, dörzsölte, mint ők. Shiva lélegzete elakadt. Csókja Taliával vaddá vált. Éles, ziháló sikolyok sorozata torzult el Talia ajkán, ahogy teste meghajolt, és egy merev, remegő felszabaduláshullám nehezedett Bruce kezére döbbenetes erővel.
Ahogy Shiva a csúcsra ért, Talia követte. Belső izmai vadul verdestek a férfi többi ujja körül. Hátravetette a fejét, egy nyers, tátott szájjal kiáltó sikoly visszhangzott a barlang magas mennyezetéről, keveredve a cseppkőről ritmikusan csöpögő víz hangjával. Nedvei végigfolytak a férfi csuklóján.
Egy pillanatra csak a szakadozott légzésüket és a kezeiről lecsöpögő, együttes izgalmukból fakadó párás nedvességet lehetett hallani. A levegőben szex, izzadság és ózon szaga terjengett.
Shiva először visszahúzódott, elengedte a csuklóját, és egy ragadozó kecsességével állt fel. Felhúzta a nadrágja cipzárját, arcán ismét a szenvtelen önuralom maszkja látszott. „A test meggyőzően enged” – jelentette ki, mintha egy laboratóriumi kísérlet eredményét jegyezné meg. „A pszichológiai átalakulás továbbra sem igazolt.”
Talia, aki még mindig a mellkasán ült, lustán felemelkedett a kezéről. Lenézett rá, tekintete lágy volt, orgazmus utáni homállyal, ami talán a legmanipulatívabb dolog volt, amit valaha látott. Egyenként a szájához emelte a férfi csillogó ujjait, és lassan, szándékosan kiszívta őket az ajkaival és a nyelvével.
– Az utazás folytatódik, kedvesem – mormolta, és halk pukkanással elengedte az ujjait. – A központi diszpergáló nem kalibrálja magát. Kelj fel. Dolgoznivalónk van.
Felállt, és felé nyújtotta a kezét. Ez egy próba volt. Egy parancs.
Ránézett a felé nyújtott kezére, majd a sajátjára, amely csillogott és mindkettőjük illatát árasztotta. Az ereiben lüktető zümmögés már nem pusztán kémiai volt. Egy kényszerű választás zümmögése volt, egy olyan határé, amelyet visszavonhatatlanul átléptek – nem csatában, hanem megadáskor.
Megfogta a kezét.
Talpra állította, győzedelmes mosollyal. Ahogy megfordult, hogy a mélyebb szintek felé mutasson, Bruce elméje, hidegen és tisztán egy távoli, érintetlen rekeszben, véglegesítette a szabotázsellenes tervet. A szelepszerelvény, amit meg fog mutatni neki, egy csapda volt. Az igazi két szinttel lejjebb volt, egy szeizmikus pajzs mögött. Tudta, mert ő építette.
Követte őket, még mindig érezte az ízüket a kezén, a terv kristályosodni kezdett a sötétben. Az igazi munka elkezdődött.