Chapter 32: The Heir's First Lesson
A barlang sterilitása hazugság volt. Zümmögött, igen, egy halk elektronikus búgás, ami vibrált a fogakban, de alatta ott volt a föld régi, nedves kőszagának, és most a vér rézszagának az ereje.
Behozták a háborút az ő szentélyébe.
Bruce nem öltönyben, hanem egy egyszerű fekete pólóban és nadrágban állt, karjait a háta mögött összefonva egy polimer kötelékkel, amiről tudta, hogy képes lesz széttörni. A tudás elméleti volt. Az igazi kötelék két oldalán állt: Ra's al Ghul két legodaadóbb harcosa, kivont pengékkel, tekintetük üres tócsákat tükrözött csuklyájuk árnyékában.
A középpontban az orvosi asztal állt. A műtőlámpák vakító fehér fénye világította meg Shiva úrhölgy alakját. Deréktól lefelé meztelen volt, térdei behajlítva és széttárva, hatalmas hasa merev, hullámszerű összehúzódásban feszített. Verejték folyt a bőrén. Nem kiáltott fel. Az állkapcsa bezárt zsanérként lógott, egy halk, állatias morgás volt az egyetlen jele annak, hogy a vulkán áthalad rajta.
Talia az asztalfőn állt, nem harci bőrruhában, hanem egyszerű, sötét vászonruhában. Haja hátra volt fogva. Úgy nézett ki, mint egy elfeledett kor bábaasszonya. A tekintete azonban modern ambíciót tükrözött. Bruce-ra szegeződött.
– Lekésted a fogantatást – mondta, hangja áttörte Shiva nehézkes lélegzését. – Egy… kevésbé konfliktusos bhutáni találkozásunk során gyűjtött fiola jóvoltából. Nem fogod hiányolni az eredményt.
Shiva teste ívbe feszült. Torkából egy rekedt hang szakadt fel, részben erőfeszítésből, részben dühből. Széttárt combjai között, sötét, nedves hajjal koronázva, valami felbukkant – egy ráncos, vértől áztatott fejbőr villanása.
Bruce-nak is elállt a lélegzete. Ez egy másik parancs megsértése volt. Ez a biológia ellopása, a barlang rendeltetésének elferdítése. A hely, ahol törött csontokat gyógyított, most egy olyan fegyver szülőszobájává változott, amelynek kovácsolására soha nem egyezett bele.
– Lélegezz át rajta! – utasította Talia Shivát, kezét a nő nedves vállára téve. Hangja klinikai volt, szinte unott. Majd Bruce-hoz fordult: – Figyelj. Ez a második örökséged első pillanata. A vér a tiéd. A végrendelet… a miénk lesz.
Shiva felvicsorgott, miközben a vajúdó nő alatt felvillant a legendás gyilkos arca. „Hagyd… abba… a beszédet… és kapd el, te ribanc!”
Egy utolsó, remegő lökéssel a fej teljesen kiemelkedett, arccal lefelé, apró vonásai összepréselődtek. Egy vállrándulás, egy csúszás, és az egész apró, kékes test Talia várakozó, kesztyűs kezébe hullott. Egy pillanatra csend támadt, sűrűbb, mint a barlang sötétsége. Aztán egy éles, dadogó sikítás és egy vékony, dühös sikoly visszhangzott a barlang falairól.
Talia gyors és hatékony munkával megtörölte a száját, és egy kendővel letörölte az apró arcot. A sírás egyre erősebb lett, felháborodottan eleven. A ficánkoló, méhszőrrel borított újszülöttet Shiva ziháló mellkasára fektette. Shiva lenézett, arcán a kimerültség megfejthetetlen maszkja és valami hideg mérlegelésre emlékeztető volt. Nem látszott gyengéd derengés. Csak egy vizsgálat volt.
– Egy fiú – jelentette be Talia, miközben lehúzta a koszos kesztyűt. Tekintete egy pillanatra sem vette le Bruce-ról. – Erős tüdő. Már olyan vonalú az álla, mint a tiéd.
Felemelte a babát Shiváról, aki nem tanúsított ellenállást, szerepe látszólag teljes volt. Talia megtette a pár lépést Bruce-hoz, karja hajlatában tartva az újszülöttet. Pár centiméterre megállt. A csecsemő sírása csukló nyávogássá halkult, apró ökle vakon lengett.
– Találkozz a bátyád versenytársával – suttogta.
Mielőtt felfoghatta volna a szavakat, az egyik őr megmozdult. Egy penge villant, és a polimer kötöző leesett. Ugyanezzel a mozdulattal a másik őr keze megragadta Bruce pólójának nyakát, és lefelé rántotta. Az anyag papírként szakadt el, derekáig fedve őt. Nadrágját és alsóneműjét egyetlen brutális, hatékony mozdulattal lökték le a lábán. Meztelenül állt a hideg, fertőtlenítő fényben, a barlang nedves levegője libabőrössé tette a bőrét.
Képes lett volna harcolni. Valószínűleg mindkét őrt megölhette volna. De Talia túszul ejtette a gyermeket, egy néma, lélegző túszt. Shiva most felkelt az asztaltól, vér és folyadék csíkozta erőteljes combjait. Ragadozó és fókuszált tekintete rászegeződött.
– Edény vagy – mondta Talia, miközben átadta az alvó csecsemőt az egyik csuklyás őrnek, aki az árnyékba vonult. – A haragért. A magért. Az örökségért. Ma este téged fognak felhasználni.
Shiva közeledett először. Az illata – verejték, sós vér és a születés nyers, földes illata – betöltötte az orrlyukait. Hátralökte, míg meztelen háta egy másodlagos laborasztal hideg titán szélének nem ütközött. Ereje töretlen volt, az akarat és a fiziológia rémisztő fúziója. Megragadta a férfi farkát, amely puha volt, zsibbadt sokk fogságában. Keze könyörtelen volt, pumpált, amíg meg nem merevedett a durva csapdák alatt, tisztán mechanikus válaszként.
– Ezt adtad – rekedte, lehelete forró volt a férfi nyakán. Felhúzta magát az asztal szélére, széttárta a lábait, és bevezette a férfit forró, sokkoló nedvességébe. Hihetetlenül feszes, duzzadt és sebes volt a szüléstől, mint egy perzselő, izmos satu. Lenyelt egy éles hangot, fájdalmat vagy gyönyört, és mozogni kezdett, brutális, büntető ritmussal lovagolva a férfin.
Bruce hátravetette a fejét, összeszorított fogakkal. Ez nem szex volt. Ez billogozás volt. Minden csepp folyadék a bőrén, minden illat a legprivátabb terébe való beavatkozás volt. Érezte a belső izmaiban maradt remegést, a kilökődés utóhatását. A lány minden egyes lefelé irányuló lökésnél felnyögött, körmei a vállába vájtak, arca a heves koncentráció maszkjaként tátongott. Valamit visszavett, követelt egy darabot a megtagadott aktusból.
Gyorsan érkezett, egy éles, belső szorítással, ami kevésbé tűnt orgazmusnak, inkább egy végső, agresszív szorításnak. Mélyen magában tartotta a lüktető férfit, majd megvető tekintettel kitolta. Lecsúszott az asztalról, friss vércsík csatlakozott a combján lévő maszatos sebhez, és szó nélkül elsétált, otthagyva a férfit csupaszon és meztelenül.
Talia már ott termett, mielőtt a férfi mozdulhatott volna. Levetkőzte a vászonruhát. A teste most más volt – teltebb, alhasának finom íve az elmúlt alkalom örök bizonyítéka. Nézte Shiva megszabadulásának fényét rajta, ajkai legörbültek.
– Rajtam a sor, hogy rendet tegyek – mormolta.
Megfordította, és ugyanazon hideg asztal fölé döntött. A férfi érezte a hasa nyomását a hátán, mellbimbói kemény bökését. A lány keze átnyúlt, ökölbe szorította, majd teljes, áruló keménységig simogatta. Nedves volt, a felkészültsége obszcén. A bejárathoz helyezte, és egyetlen lassú, gyötrelmes csúszással ráült.
– Csak ez a méh számít – sziszegte a fülébe, hangja mérgező ígéret volt. Belső izmai begyakorolt, követelőző szorítással kapaszkodtak belé. – Az enyém. Minden más csak figyelemelterelés. Egy próbatétel a fő eseményhez.
Könyörtelenül lépkedett, csípője vadul kalimpált, a bőr csapódása visszhangzott a steril öbölben. Az egyik keze a hajába túrt, hátrarántva a fejét. A másik a lábai közé kígyózott, ujjai durván simogatták a heréit, mögéjük nyomva őket. „Újra megtöltesz majd. Megöntözöd a kertemet mindennel, ami megmaradt. Azt akarom, hogy üres legyél. Azt akarom, hogy tudd, hogy minden alkalommal, amikor felveszed azt a csuklyát, minden alkalommal, amikor járőrözel a városodban, egy részed itt van, bennem növekszik.”
A nyomás fokozódott, alattomos áradat emelkedett az ágyékából, amit felerősített a puszta érzékszervi túlterhelés – a vér és a szex szaga, a fejbőrében érzett csípős fájdalom, a lány forró, szorító súrlódása. Megpróbált a barlang cseppköveire, a távoli vízcseppekre koncentrálni, bármi másra, csak az érzésre nem.
Nem sikerült neki.
Egy nyers, szakadt hang tört fel a torkából, ahogy jött, egy mély, pumpáló megadás, ami mintha a gerince legmélyéről szakadt volna fel. Beleömlött a lányba, teste kontrollálatlanul rángatózott, miközben a puncijának heves, gördülő összehúzódásaival fejte, minden utolsó löketet kiszívva.
Ott tartotta, átszúrva, amíg el nem fáradt és el nem fáradt. Aztán elengedte, és egy puha, nedves csattanással lecsúszott róla. Az asztalra rogyott, homloka a hideg fémnek súrlódott.
Hallotta az anyagok zizegését. Amikor erőt vett magán, hogy felálljon és megforduljon, mindkét nő felöltözött. Az őrök eltűntek. Az orvosi részleg üres volt, leszámítva hármukat és az asztalon heverő komor bizonyítékot.
Shiva Taliára nézett. „Be vannak állítva a paraméterek?”
– Azok – mondta Talia, miután visszanyerte nyugalmát, ruhája ismét sima volt. Bruce-ra nézett, egy királynőre, aki a meghódított földeket fürkészte. – Két ág ugyanarról a fáról. Majd meglátjuk, melyik terem jobb gyümölcsöt.
A barlang kijáratához sétált, Shiva követte. A küszöbön megállt anélkül, hogy hátranézett volna.
„Legközelebb, amikor gyermeket tartasz a kezedben, szerelmem, az enyém lesz. És te úgy döntesz, hogy maradsz.”
Aztán eltűntek, magára hagyva őt a zümmögő csendben, verejtékük és saját megszabadulásának szellemei lebegtek a levegőben, egy új és szörnyű alap, mélyen lerakva világa sziklájába. A barlang már nem tűnt menedéknek. Olyan volt, mint egy méh, és ő csapdába esett benne, várva, hogy megszülessen egy olyan sorsba, amelyet soha nem írt meg.